Levéltári Közlemények, 77. (2006)

Levéltári Közlemények, 77. (2006) 1. - KÖZLEMÉNYEK - Bertényi Iván: XVI. Benedek pápa címere. Új fejezet a pápai heraldikában? / 73–90. o.

Közlemények (1730-1740) engedélyezte, de ez csak a hagyományra támaszkodó vélekedés, mert semmilyen írásbeli dokumentumot nem sikerült találni a bizonyítására. A Szentszék mind ez ideig nem erősítette meg — de nem is vonta kétségbe — e jogot. Miközben egymást követően több 18. századi pápa különböző előjogokban részesítette a lisszaboni pátriárkákat, a tiara viselésében nem. Ennek ellenére a pátriárkák használják a tiarát (a másik pápai jelkép, a kulcsok helyett pátriárkakeresztet és pásztorbotot szerepeltetnek).

25 Most, hogy a pápai címerben nem fog tovább szerepelni a tiara, furcsának fog hatni, ha a köztudatban hosszú évszázadok alatt a pápai méltóság jelképeként meghonosodott jelvényt Szent Péter utóda már nem, de egy másik főpap viselni fogja. A tiara helyett a — címertanilag — legfontosabb újításként alkalmazott heraldikai külső jel a pápai címer pajzsa fölött szereplő mitra (püspöksüveg, infula). Eredendően a püspöki méltóság szimbóluma, liturgikus funkcióban a pápák sem a tiarát viselték, hanem a püspöksüveget, sőt — amint már szó volt róla —, van olyan felfogás, amely (történetileg) a mitrát is a püspöksüvegből eredezteti. A püspöksüveg az antikvitásból származik, a latin nyelvben a mitra szó szalaggal ellátott föveget jelent, illetve egyfajta turbánt, amit Rómában csaknem kizárólag a nők viseltek, de Keleten a férfiak is használtak. A görög nyelvben a szó szintén szalagra és fejékre (diadémra) utal. Az Ószövetség tanúsága szerint már Mózes előírt egy kidaris (miznephet) nevű fejdíszt a papoknak, de Heim szerint a mitra nem származtatható le ebből. Liturgikus főpapi használata Rómában csak a 10. századtól mutatható ki, nem lehetetlen, hogy a pápák liturgián kívüli fejviselete volt. Püspöki használata sem nagyon előzi meg az első ezredfordulót. (A 11. századi pecséteken a püspökök feje még fedetlen.) A 12. századtól (előbb Franciaországban és Angliában) széles körben elterjed, és általánosan viselt püspöki jelvény lesz. A püspökök méltóságuk szimbólumaként (ad exercitium) minden külön felhatalmazás nélkül viselhetik, más főpapok csak külön privilégium alapján (ad usum). A Heim által ismert legkorábbi adat szerint II. Sándor pápa (1061-1073) adományozza az első mitrát püspöknél alacsonyabb rangú személynek; 1063-ban Engelsinusnak, a Canterbury-i Szent Ágoston-monostor apátjának. A mitra alakja az elmúlt évezredben többször is változott. A 11. században még kúpalakú vagy félgömbszerű. Később a tetején, első és hátsó fala között bemélyedést alakítanak ki, 1125 táján jobb és baloldalán két kihegyezett — szarvnak nevezett — kiemelkedő része lesz, majd a 12. század végétől ezek a „szarvak" már nem két oldalán, hanem elől és hátul szerepelnek. Az eddig alacsony mitra a 14. századtól megnyúlik, megnő, egyre gyakrabban díszítik hímzésekkel, ékszerekkel, súlya is tetemes lesz, olykor hét és fél kilogrammig is terjedhet. Kialakul az a szokás, hogy az értékesebb mitra a magasabb egyházi méltóságok fejdísze, míg a püspöknél alacsonyabb rangú prelátusok egyszerű infulát viselnek. A mitra színe csak fehér és arany lehet (bár adatok vannak arra, hogy korábban esetenként más liturgikus színeket is használtak), mögötte két (általá25 HEIM, 1949.63-65. 82