Levéltári Közlemények, 77. (2006)

Levéltári Közlemények, 77. (2006) 1. - KÖZLEMÉNYEK - Pajkossy Gábor: A Polizeihofstelle magyar vonatkozású iratai, a Takáts Sándor gyűjtemény és a történeti kutatás / 49–72. o.

Közlemények Takáts legbizalmasabb munkatársa volt, feltételezzük, hogy e munkát még Takáts életében, annak irányítása mellett, az 1920-as évek elején végezte el — ez utóbbi időpont mellett szól talán az is, hogy a nemzetgyűlés könyvtári bizottsága 1923. december 23-án jegyzőkönyvben mondott köszönetet Takáts munkájáért. Ugyanakkor az is elképzelhető, hogy a rendezésre vagy legalábbis annak befejezésére és a szakmutató elkészítésére már a főlevéltárnok halála után, de mindenképpen 1944-1945 tele előtt került sor.

31 Takáts Sándor publikációi a gyűjtemény alapján Takátsot méltán nevezték „a legtermékenyebb magyar történetírónak": Galambos Ferenc (1910-1988) bibliográfiája közel 580 életében megjelent munkáját regisztrálta, közöttük 25 kötetet, igaz, számottevő hányaduk rövid közlemény vagy hírlapban megjelentetett cikk volt.

32 Érdeklődésének középpontjában a kora újkor művelődéstörténete állt, mind a történészek, mind a nagyközönség ezeket a munkáit becsülték a legtöbbre, több e tárgyú tanulmánykötetét a rendszerváltás után is újra megjelentették. Életének utolsó öt évében 10, részben a korábban írt és megjelentetett írásait összegyűjtő kötet mellett csaknem 80 új történeti tanulmányt, hírlapi cikket jelentetett meg, amelyek néhány kivétellel a 19. század első felének politika-, részben művelődéstörténetének egy-egy epizódjával foglalkoztak, a gyűjtemény alapján — sőt, ha a csak kötetben közölt idevágó tárgyú írásokat is figyelembe vesszük, megállapíthatjuk, hogy Takáts kereken 85 tanulmányt, cikket írt a bécsi másolatok felhasználásával!

33 A teljes tematikai fordulatot az őt személyesen is jól ismerő életrajzírója természetesen regisztrálta ugyan, nem hozta azonban közvetlen kapcsolatba az általa összegyűjtött anyag jelentőségének 1927 júliusától fogva bekövetkezett megváltozásával. „Viszonylag elég későn nyúlt e gyűjteményhez." — írja Nagy Miklós, aki a nemzeti látószögű/ államcentrikus történetírás szemléleti bázisán állva azt „értékes, de — magyargyűlölettől fűtött és fizetett kémek, besúgók jelentéseiről és 31 GULYÁS, 1995. XVII. köt. 919-920.; NAGY, 1937. 101-102.; JÓNÁS-VEREDY, 1995. 163-165.; MOL N 119. 47. — Itt jegyzem meg: az előadottak alapján tehát Révész Lászlónak a gyűjtemény történetéről adott összefoglalója valóságos kincsesbányája a pontatlanságoknak: „Nach dem ersten Weltkrieg [!] wurde dieses Archivmaterial [ti. Sedlnitzky ügynökeinek jelentései] des Wiener Staatsarchivs [!] im Auftrag der ungarischen Regierung [!] abgeschrieben und in der Bibliothek des ungarischen Parlaments untergebracht. An dieser Arbeit nahmen die namhaftesten ungarischen Historiker jahrelang teil: Sándor Takáts, Gyula Szekfű, Ferenc Eckhart und Gyula [!] Károlyi." RÉVÉSZ, 1968. 2. 32 TAKÁTS, 1961.377-108. 33 Takáts 1929-1930-ban három kötetébe vett fel a 19. századi tárgyú írásokat, a Kémvilág Magyarországon című könyve (1932) pedig, két kötetben, csak ilyen írásokat tartalmazott. Mint a Takáts hagyatékát rendező Koltai András feltárta, a történetíró tervezte a Kémvilág... harmadik kötetének megjelentetését is — többnyire 1931 második felében publikált cikkei felhasználásával —, a terv megvalósítását bizonyára halála akadályozta meg. MPRKL TS 1. 21. E tervezett kötet legterjedelmesebb (és hírlapban korábban nem publikált) dolgozatát Koltai ki is adta: TAKÁTS, é. n. 58