Levéltári Közlemények, 77. (2006)
Levéltári Közlemények, 77. (2006) 3. - Varga János: A királyi serviens / 1–103. o.
Varga János: A királyi serviens tói. Annak, hogy forrásaink eltérő formákban és megnevezésekkel tükröztetnek azonos tartalmakat, egyszerű a magyarázata: a serviens regis és a nobilis kifejezések váltakozása — nem egyszer ugyanabban az oklevélben — azt jelzi, hogy a szöveg fogalmazója az értelmezés viszonyrendszerén belül az egyazon tartalomnak hol az egyik, hol a másik elemét kívánja hangsúlyosabbá tenni, és a tartalmak azonosságáról éppen ezzel az eljárással árulkodik. A lényeg az, hogy minden királyi serviens egyúttal nobilis is, ám korántsem minden nobilis illethető, illetőleg jellemezhető a serviens regis elnevezéssel. Azok a nobilisek nyilvánvalóan nem, akik perszonális hadszolgálatra nem pusztán saját tulajdonú föld birtoklása miatt kötelesek, hanem abból a tisztségből eredően is, amelyet viselnek, sőt amelynek betöltése miatt önszemélyükön kívül további harcosok kiállításával tartoznak, akiket egyébként a hadakozás során ők maguk irányíthatnak. Hogy ki, mikor alkotta meg és hol használta először a később közkeletűvé lett, a hivatali-hivatalos terminológiában ugyancsak polgárjogot nyert serviens regis szókapcsolatot, ma már kideríthetetlen. Ám aligha vitatható, hogy már a 12. század előtt megszületett, bár csak ennek második feléből maradt írásos nyoma. De mi a serviens regis tényleges funkciója a nobilis viszonylatában? Megállapítható-e, hogy milyen összefüggésben használják forrásaink az egyik és milyenben a másik kifejezést? Felfedezhető-e valamiféle rendszeresség alkalmazásukban, illetőleg váltogatásukban? Láttuk, hogy a nemesítési aktusok rögzítésében a nobilis állapotjelző is előfordul, a serviens regis azonban sokkalta többször jut szerephez. Azt már megvizsgáltuk hogy 1267 előtt kibocsátott okleveleink mely összefüggésekben választják a státuskifejező nobilis szót. 319 A közvetlenül 3 " Itt jegyezzük meg, hogy a 13. század Magyarországa — nem számítva az 1232-ben felbukkanó nobilis iobbagio ecclesiae {nemes egyházi jobbágy) és a század utolsó éveitől rendszeressé váló nobilis iobagio castri (nemes várjobbágy) kifejezések mögött álló más tartalmú státusokat — a nemességnek még három változatát ismerte. Ezek: az országos (nobilis regni), a szepesi és a szlavóniai (Dráván túli) nemes, Tisztázására szorul még, hogy kiváltságaik lényegi azonosságán belül az elsőt valójában mi különböztette meg a másodiktól, illetőleg a harmadiktól. Az már tudott, hogy a szepesi nemes — eltérően az országostól — nem fejenként, hanem birtoka nagyságához igazodó számban, illetőleg, ha földjének terjedelme csak ezt tette lehetővé, nemestársaival közösen tartozott meghatározott számú és fegyverzetű harcost küldeni a király zászlaja alá. Sőt, az előírt birtokmennyiség és a rá alapozódó katonaszám személyre, illetőleg famíliára szóló is lehetett. így eshetett meg, hogy ugyanakkora földterjedelem után eltérő számú harcos kiállítását kívánta meg az uralkodó; vagy fordítva: ugyanannyi katonát hol kisebb, hol nagyobb földterület után kellett a király számára biztosítatni. Az országos és a szepesi nobilis különbözősége közvetetten a nemesítések formulájában is érzékelhető. Lóránd szepesi főispán például Szepesi Domokos, valamint fiai és fivére részére a szepesi nemesek és hadakozók szabadságával (ad libertatém Nobilium et Exercituancium de Scepus) iktatott két ekealja földet, hogy ők is ugyanolyan szolgálatot tegyenek a királynak róla, mint amilyennel a Szepesben élő exercituantes tartoznak. WAGNER, 1774-1778. 1. köt. 107. Kun László 1278-ban két másik — Kistamásiban (Szepes m.) lakó — személyt tett a szepesi nemesek azon szabadságának (libertati Nobilium de Zepes) részeseivé, amelyet e szepesi nemesek (ipsi nobiles de Zepes) nyilvánvalóan élveznek, kétekényi földjük után pedig, amelyet addig a szlávok szabadságával (sub libertate [...] Sclavorum) birtokoltak, ezentúl úgy hadakozzanak, ahogyan ekkora terjedelmű föld után a többiek szoktak (sicut de tanta terra exercituandi ceteris mos exstitit — WAGNER, 17741778. III. köt. 201-202.) A Rikolpus és Polonus nevű szepesi nemesek (nobiles de Scyp) 1274-ben az90
