Levéltári Közlemények, 77. (2006)

Levéltári Közlemények, 77. (2006) 3. - Varga János: A királyi serviens / 1–103. o.

Varga János: A királyi serviens amely betiltotta azt az elharapódzott és visszaélésekkel járó gyakorlatot, hogy némelyek, egymással összebeszélve, bárkit tolvajjá tudtak minősíttetni. Azok, akik az Aranybullának egy vagy más téren nevesítetten kedvezményezettjei, a szövegben iobagio, iobagio castrorum, hospes, nobilis és serviens megjelöléssel tűnnek elő. Az első elnevezés minden kétséget kizáróan főtisztség vagy méltóság viselőjének, továbbá a király szűkebb körébe tartozó tanácsosnak értelmezendő, bár András időnként jobbágyainak nevezte a felsőklérus tagjait is. A rájuk vonatkozó három rendelkezés közül kettő nem jogtágító, hanem megszorító jellegű. Mintegy bizonyítékául annak, hogy a nemesek a maguk szabadságát az ő túlhatalmukkal szemben is védelmezni törekedtek. Az egyik összességükben igyekezett őket arra rászorítani, hogy bárhova kövessék is az országjáró udvart, tartózkodjanak az útjukba eső „szegények" kifosztásától és sanyargatásától. A másik megtiltotta, hogy a négy főtisztviselőn — nádor, bán, királyi és királynéi országbíró — kívül (praeter [...] quatuor jobagiones) bármelyikük egyidejűleg tölthessen be két méltóságot. Javukra szólóan az Aranybulla mindössze egy intézkedést tartalmaz, és ebben egy többé-kevésbé addig is létezett gyakorlatnak kötelező folytatását írja elő: azt, hogy ha valamely főtisztséget betöltő „jobbágy" (jobagio habens honorem) hadjáratban veszti életét, akkor annak fiát vagy fivérét megfelelő hivatallal kell jutalmazni. A várj obbágyokról az Aranybulla szűkszavúan csak annyit mond, hogy őket a szent király által intézményesített szabadságuknak megfelelően kell kezelni, de nem részletezi e libertás mibenlétét. A hospeseket ugyanazon szabadságban rendeli megtartani, amelyet beköltözésük alkalmával — feltehetően nem egyetemlegesen, hanem személyekre vagy csoportokra szabottan, azaz eltérő összetételben — engedtek (királyaink) nekik. Új elem viszont az ő vonatkozásukban annak kikötése, hogy az országba ezután érkező hospes csak az országtanács egyetértésével emelhető országos méltóságra. (Ennek kimondatására a merániakkal összefüggésben szerzett keserű tapasztalatok ösztönözhették az Aranybulla kieszközlőit.) A nobilis kifejezéssel — különböző összetételekben — az Aranybulla szövegének mindössze öt helyén találkozunk. Közülük azonban csupán háromban kapcsolódik a nobilishez konkrét privilégium. Sőt, ha eltekintünk az Aranybulla vitatott hitelességű,

120 némelyek szerint a szövegbe csak Lajos idején került azon záradékától, amely a püspökök és a főtisztviselők mellett az ország nobiliseit is ellenállásra jogosítja fel, ha az uralkodó bármiben a bulla rendelkezéseitől eltérően cselekszik, e szám kettőre apad. Az első hely ugyanis a bevezető, ahol a noTárgyilagosan meg kell jegyezni: van a záradéknak olyan eleme is, amely annak hitelessége, illetőleg eredetisége mellett látszik vallani. Azok felsorolásában tudniillik akiket az Aranybullát megsértő mindenkori uralkodóval szemben ellenállásra jogosít fel, ott található a püspök és az ország nemesei mellett a „más jobbágyok" (alii jobagiones) megjelölés is. Márpedig a 14. századból nem ismerünk olyan esetet, amelyben a király a maga főtisztviselőit jobbágyoknak nevezte volna, közjobbágyokról viszont nem lehet szó. Ezért vagy eredeti és hiteles a bullának ez a része is, vagy ha mégis interpolálással van dolgunk, akkor hitelesség látszatát kelteni akaró szövegbővítőknek nagyon alaposan kellett ismerniük a 13. század első felének szóhasználatát. 44