Levéltári Közlemények, 77. (2006)
Levéltári Közlemények, 77. (2006) 3. - Varga János: A királyi serviens / 1–103. o.
Varga János: A királyi serviens rályok haragjának, hol haszonleső emberek álságos tanácsainak következtében sok vonatkozásban megcsappant, a király nemesei (ipsi nobiles nostri) ismételten és gyakorta zúgolódtak emiatt, és sokszor kérték-könyörögték mind Andrástól, mind elődeitől az ország megújítását. Most ő, a király, mivel kötelessége is ez, de meg azért is, mivel a fentiek folytán mind benne, mind a panaszosokban nem csekély elkeseredés támadt, amelyet már csak tekintélyének óvása végett is illik megszüntetnie, ez viszont csupán úgy érhető el, ha érvényben tartja azt a szabadságot, amelyet a szent király nekik — tudniillik a nemeseknek — vagy az ország más embereinek adott, továbbá az ország állapotának megjavítása céljából más dolgokban is üdvösen — nyilván a panaszosok érdekeit segítőén — (az alábbiak szerint) rendelkezik. András szavaiból kitűnően — és ezekben nincs okunk kételkedni — az Aranybulla az ország nemeseinek állandó sürgetésére született meg, úgy is mondhatjuk, hogy azt a nobilisek erőszakolták ki. Bevezetőjében királyi serviensekre még csak utalás sem történik. Talán azon alii közé értendők ők is, akiknek libertását idők folyamán szintén sok sérelem érte? Ha így lenne is, akkor is tény, hogy a régi szabadságok megerősítését szorgalmazók között a nemeseken kívül senki mást nem említ meg nevesítve az uralkodó. A szent király által létesített libertások helyreállításáról szólva, hozzáfűzi, hogy azokat újakkal is megtoldja, konkrét intézkedéseinél viszont nem árulja el, hogy melyek tartoznak az előbbiek, és melyek az utóbbiak közé. E rendelkezések egyik része általános jellegű; egyidejűleg több társadalmi csoportot is érintő vagy több réteg védelmét szolgáló, továbbá a királynak és tisztségviselőinek viszonyát szabályozó, vagy olyan, amely hatalmának korlátozásával egyenesen az uralkodó kezét köti meg. Ezek részletezése tárgyunk szempontjából érdektelen. Ezért csak példaképpen említjük: az Aranybulla megtiltotta, hogy a püspökök tizedet bárkitől pénzben hajtassák be a természetbeni dézsma helyett; kötelezte a királyt, hogy senkit se fosszon meg törvényes szolgálattal szerzett birtokától; örökjogon ne adományozzon egész ispánságokat vagy tisztségeket; külföldieknek se ajándék, se adásvétel formájában ne idegenítsen el fekvőbirtokot, a már idegen kézre került jószágokat pedig a belföldiek részére váltsa vagy váltassa az országgal vissza; pénzt évente csak egyszer veressen és mindenkori dénárjai őrizzék meg III. Béla dénárjainak értékét. Ugyanakkor — nyilvánvalóan azért, hogy az uralkodó ritkábban kényszerüljön collecta kivetésére és összege is alacsony legyen — a királyi bevételek állandóságának biztosítása végett előírta: a várispán a várbirtokok hozamának — egyébként a várszervezet létrejöttekor kialakított rendszerrel egyezően — csupán egyharmadát kaphatja, kétharmada, valamint a várispánságok területéről befolyó vámbevételek, továbbá a csöbör- és ököradónak egésze viszont a királyt illeti. Az Aranybulla általános érdekvédelmi jellegű intézkedései sorába tartozott például az, amely a párbajban megöltek, bírói ítélet alapján kivégzettek vagy más módon /,idő előtt" elhaltak özvegyei számára is biztosította hitbérük kiadását, vagy 43
