Levéltári Közlemények, 77. (2006)

Levéltári Közlemények, 77. (2006) 3. - Varga János: A királyi serviens / 1–103. o.

Varga János: A királyi serviens katonáskodjanak. Szlavónia nemesei, sőt még várjobbágyai is elég korán és kollektive elnyerték azt a jogot, hogy bár hadba vonulni fejenként kötelesek, mégis — ha ellenség tör az országra, vagy a király maga indít valahova hadjáratot — szabadon választhassák meg azt a bárót, aki mellett harcolni óhajtanak (cum Baronibus, quibus cum voluerint, exercituandi habebunt liberum facultatem),

s5 Egyébként a 13. században nem kis számmal akadtak olyanok, akik a katonai szolgálatot személyesen teljesítették ugyan a király hadában, mégsem számítottak az udvarhoz, következésképpen a nobilisek, illetőleg a királyi serviensek csoportjához sem. Csak néhány — típusnak is tekinthető — példa erre Béla uralkodásának idejéből. A király 1247-ben a magvaszakadt Budolounak a Zyna folyó mellett fekvő földjét azzal a kikötéssel adta a Sarusd falubeli — nyilván közrendű — Wolther fia: Pálnak, hogy mint a király többi prediálisa (ceteri nostri prediales), tartozik részt venni az uralkodó hadjárataiban (ad nostrum exercitum venire); ha pedig utód nélkül haláloznék el, az adománybirtokot ugyanezen szolgálat teljesítésének kötelezettségével bármely rokonára hagyhatja.

86 Egy évvel később egy Henrik nevű curialis comesnék és testvéreinek azt engedte meg, hogy Gulzon lévő földjüket eladhassák a király Pyrin nevű szepesi hospesének, de feltételül szabta, hogy Pyrin, bár „más állapotú, mint a mi többi serviensünk, ti, az ő megyebeli társai és határosai" (licet alterius condicionis, sicut ceteri servientes nostri), hely és idő szüksége szerint ugyanúgy tartozik fegyverrel szolgálni (in armis servire tenebitur) az uralkodót, ahogy ezt Henrikék is tették. Pyrin még a föld elidegenítésére is szabad kezet kapott, azzal a megszorítással, hogy az új tulajdonosnak a birtokon házzal kell rendelkeznie, az utána járó szolgálatot pedig ugyanúgy kell teljesítenie, amint erre Pyrin is köteles.

87

1254-ben Béla — korábbi hadi érdemei jutalmaképpen és egy birtokcsere keretében — úgy adta örökjoggal Ramzolou fia: Jánosnak a Kismois (Turóc m.) nevű földet, hogy, harcos-szabadsággal szolgálva a királynak, vagyis úgy élvezze azt, ahogy a hadakozó turóci nemesek élvezik (libertate exercituando gratulantur).

88 Vagyis: Béla intézkedésében nyoma sincs annak, hogy Jánost a király a hasonlat keretében említett nemesek közé sorolta volna. Béla vonatkozó rendelkezései közül talán az a legbeszédesebb, amelyet ismeretlen időben a Vág mentén lakó székelyek számára adott ki. Ezek ugyanis korábban azért panaszkodtak, hogy ispánjuk túl sok terhet ró rájuk. Ezért a király először úgy intézkedett, hogy a székelyek bármely nemű és tartamú háborúba csak 100 fegyverest kötelesek kiállítani. Most viszont arra hivatkozva, hogy nagyon is derekasan forgatták fegyvereiket, kötelezte őket, hogy a jövőben jutalomképpen(\) ne meghatározott, azaz limitált számban, hanem ugyanúgy, ahogy a királyi serviensek teszik, személyesen vonuljanak az E jog azon iura regni et Banatus közé tartozott, amelyeket Máté szlavón bán 1270-ben a szlavón nemesek előterjesztésére — érvényesítésüket ígérve — megerősített. KERCSELICH, 1770. 201-202. HO VI. köt. 45^6. HO VIII. köt. 52-53. ENGEL, 1809.104., ül. FEJÉR, CD. VI/2. köt. 380-381. 33