Levéltári Közlemények, 77. (2006)

Levéltári Közlemények, 77. (2006) 3. - Varga János: A királyi serviens / 1–103. o.

Varga János: A királyi serviens 1096 előtt tartott — szabolcsi zsinat határozatainak 41. pontjában az olyan nobilis vagy comes büntetéséről intézkedett, aki magával viszi saját perbeli ellenfelét, nem áll meg a királyi palotánál, hanem az uralkodó engedélye és hívása nélkül lép be annak házába.

71 A dekrétumot megörökítő kódexek közül a legkorábban — a 12. században — írt Admonti a quis verő nobilium vei comitum szöveget adja és ezzel jelzi, hogy a nobilis és a comes szavak nem szinonimái egymásnak, hanem más és más fogalom jelölésére szolgálnak.

72 A rendelkezésből egyértelműen az tűnik ki, hogy a nobilis, ha perbeli ellenfelét nem vitte magával, szabadon bejárhatott a király udvarába; de az is, hogy peres ügyeiben a nobilisnek ott szolgáltattak — értelemszerűen az uralkodó vagy közvetlen helyettese — igazságot. II. Géza egy Gab nevű, a kalocsai egyháznak szolgálattal tartozó embert teljesen kivett az egyház joghatósága alól, szabadságot és öt ekealja földet adott neki és a királyi házba rendelte át (in domo regia tradita libertate constituit) őt. E Gabnak Botus nevű fiát III. István nemcsak azzal jutalmazta, hogy megerősítette az apja által nyert föld birtokában, hanem az egyház szolgálata alól újólag mentesítette, teljesen szabadnak (omnio liber) nyilvánította egyszersmind azzal a joggal ruházta fel, hogy a királyt örökké az uralkodó házában szolgálhassa (in domo regia [...] in sempiternum deserviat) összes utódjával együtt.

73 Hogy engedélyezése a nemesítés velejárója — vagy éppenséggel lényege — volt, azt III. István egy másik intézkedése bizonyítja. Amikor ugyanis 1161 és 1173 között egy Deke nevű famulusát nemességgel (nobilitate) és Szőlős falu határában egy darab földdel ajándékozta meg, azt is kimondta, hogy ennek folytán a tegnapi famulus az ő királyi udvarában szolgálhatja őt, felette és utódain pedig csakis ő vagy megbízottja bíráskodhatnak.

74 Deke tehát a nemesítéssel ugyanolyan jogokhoz jutott, mint amilyenekkel Szent László korának nobilisei is rendelkeztek, így megváltozott, azaz más minőséget nyert szolgálatának jellege is: a továbbiakban nem mint szolga (famulus), hanem mint az udvarban szabadon közlekedő nobilis számított az uralkodót szolgáló személyek közé. Imre a testvérharcokban vele tartó pozsonyi várjobbágyot: Zbina fia Zerzovoyt 1197-ben azzal jutalmazta, hogy kiemelte eredeti társadalmi státusából és felhatalmazta arra, hogy mind ő, mind utódai a királyi udvarban örvendhessenek örök szabadságnak (in aula regia [...] perpetua libertate gaudeant).

75 A Zerzovoynak adott szabadság mibenlétéről az oklevél nem tájékoztat. Talán azért, mert az egykorúak előtt közismert lehetett e szabadság tartalma. E tartalom birtokába a mindenkori érintett személy egy képletes királyi aktus, nevezetesen az uralkodó famíliájába, „családjába", házába, illetőleg udvarába történő felvétel útján jutott. Az ide befogadottak áttételesen — képletesen — a király meghatá71 ZÁVODSZKY, 1904.165. 72 így foghatta fel e kifejezések értelmét a dekrétumot 1544-ben ugyancsak megörökítő Ilosvay-kódex megalkotója is, hiszen ő — nem tudni, milyen forrásból merítve — a nobilium után beszúrta a seu mititum szavakat, vagyis az Admonti két kategóriáját háromra bővítette. ZÁVODSZKY, 1904.165. 73 HO VI. köt. 3. 74 WENZEL, ÁÚÓ. XI. köt. 37-38. 75 KATONA, 1783. IV. köt. 466., ül. BEL, 1735/b. 115. 28