Levéltári Közlemények, 77. (2006)

Levéltári Közlemények, 77. (2006) 3. - Varga János: A királyi serviens / 1–103. o.

Varga János: A királyi serviens gyai, akik azonban ki akarták vonni magukat az apátság szolgálata alól (iobagiones essent Ecclesiae Waradiensis és a servicio Ecclesie se volebant subtrahere). Farkasék viszont váltig hangoztatták, hogy Pécsváradnak semmiféle szolgálattal se tartoznak, mert ők szabadok és a király serviensei (liberi et servientes Regis essent, nec aliquo servicio Ecclesie tenerentur). Az erre kitűzött napon ezután igen sok rokonuk tanúskodásával be is bizonyították az érsek előtt állításuk igazságát, aki vissza is ítélte nekik az apát által tőlük elkobzott javakat.

69 Királyi serviensek létét tehát 1212-ben uralkodói megbízásból bíráskodó érsek ítéletlevele ismerte el! Az oklevél azonban egy másik — nagyhorderejű — tájékoztatással is szolgál: Farkasék vérrokonai, akik bizonyították a perbe fogottak igazát, valamennyien nobilisek voltak! Ebből pedig a vérségi kapcsolat okán cáfolhatatlanul az következik, hogy Farkaséknak ugyancsak nobilis jogállásúaknak kellett lenniük! E körülmény majd a serviens regis és a nobilis állapotjelző kifejezések viszonyának vizsgálatakor kap jelentőséget. Minden esetre az idézett dokumentumok egyszersmind gyengítik annak a kétkedésnek a jogosságát is, amellyel Béla már említett két — serviensekről ugyancsak hírt adó — oklevelének hitelességét illette a forráskritika. Összefoglalva: III. Béla korában már kimutathatóan létezett egy olyan társadalmi réteg vagy csoport, amelynek tagjait „királyi serviens" névvel jelölték meg, és e csoportot, mivel soraiba alacsonyabb státusból csak a király külön kegye folytán lehetett bejutni, sajátságos jogállás jellemezte. E jogállás körülhatárolásának megkísérelése előtt célszerű annak megvizsgálása, hogy vajon milyen tartalom állt-állhatott a „királyi serviens"-nél a forrásokban jóval korábban feltűnt nobilis kifejezés mögött, vagyis melyek voltak azok az elemek, amelyeknek összessége a nobilis státust, tehát azt a jogállást adta ki, amely a nemességbe tartozókat a társadalom minden más rétegétől és csoportjától karakterisztikusan megkülönböztette, egyszersmind föléjük is emelte. A zsilicszentjakabi apátságnak valamikor 1061 és 1100 között a maga Valus nevű földjét három servus és két szolgálócsaláddal, Jana nevű egyekényi birtokát négy szolgacsaláddal, Wiliken pedig egy szőlőjét egy szőlőművessel egy Nan nevű nobilis adományozza.

70 Nan tehát a társadalom olyan csoportjához tartozott, amely saját földtulajdont bírt és azzal szabadon rendelkezett. László király az ország főpapjaival és apátjaival, továbbá több előkelőjével — mindenképpen 69 Farkasék már ügyük első tárgyalásakor hangoztatták az érsek előtt, hogy állításukat igen sok rokonuk tudja igazolni (liberos et servientes Regis id se probaturos asserebant). Megjegyzendő: az érsek ítéletét követően a felek abban egyeztek meg, hogy a káptalan eláll a per felmelegítésétől és visszaadja Farkaséknak a tőlük elfoglalt jószágokat, az utóbbiak pedig lemondanak arról a pénzről, amelyet birtokaikon kívül kártalanítás címén igényeltek maguknak. Vö. WENZEL, ÁÚÓ. I. köt. 355-356. János érsek ítéletlevelének szöveghű átírását Csanád érseknek az a 14. század elején kelt megerősítő oklevele tartalmazza, amelyet a MOL őriz DL 89 244 sz. alatt. 70 KUMOROVITZ, 1964. 53-55. Ottho somogyi comes az egyházat 1061-ben alapította meg, a későbbi adományokat folyamatosan, de évmegjelölés nélkül jegyezték fel az adománylevélre. Hogy Nan 1100 előtt lépett az adományozók sorába, annak az a bizonyítéka, hogy Nan intézkedésekor Ottho felesége — a comitissal — még élt, hiszen Nan után ő volt a következő adományozó. 27