Levéltári Közlemények, 77. (2006)

Levéltári Közlemények, 77. (2006) 3. - Varga János: A királyi serviens / 1–103. o.

Varga Jänos: A királyi serviens rétegének, akik valójában egyazon szabadság keretei közé tartoztak; zömük számára, amely később azután köznemessé avanzsált, a serviens megjelölés járt ki. Ámde — így Váczy — a kor felfogása szerint minden nemes egyben a király familiárisa is; akit tehát az uralkodó örök szabadsággal felruházva, nemesei közé emel, azt egyszersmind házának tagjává fogadja. Váczy szerint a király ezen igazi, meg a serviensei által képviselt famíliája közt nincs ellentmondás: a kettő szinte észrevétlenül megy át egymásba. A fentebb részletezett jogok élvezői: a kisbirtokos közszabadok, illetőleg új nevükön: királyi serviensek a 13. század tízes éveitől már nem magánhűbéresei az uralkodónak. E kor azonban a rendi társadalom megszületésének ideje is, és emiatt éppen e kisbirtokos közszabadok kerültek a legkritikusabb helyzetbe. Annak veszélye komorlott fel előttük, hogy a fejlemények (a királyi hatalomnak megvédésükre képtelenné gyengülése, a szolgáltatóikat sújtó adóterhek fokozódása, a pénzgazdálkodás előretörése stb.) következményeként a nemesi szabadság a nobilis-csoport kizárólagos kiváltsága lesz, ők pedig kiszorulnak a nemesek rendjéből. E fenyegetés miatt és nem a királyi hatalom ellen indulnak harcba; nem új jogokat akarnak kicsikarni, hanem csak a régi tradíció biztosítása a céljuk. Az Aranybullát e kisbirtokos szabadok mint nemesek kényszerítik ki. Maga az Aranybulla korántsem a nemesi rend jogainak írásos foglalata, hanem e kisbirtokos szabadok óhajtják deklarálni vele, hogy ők is a nemesi társadalomhoz tartoznak.

10 Az ismertetett fejtegetés részkérdések egész sorában tartalmaz nagyon is elfogadható, sőt egyenesen elfogadandó megállapodásokat, ámde ellentmondásoknak és melléfogásoknak sincs híjával. Mindezeken túlmenően főleg az előtt áll értetlenül az olvasó, hogy a szerző miért óvakodik annyira a nobilis és a serviens regis eredeti azonosságának elismerésétől, és miért ragaszkodik makacsul azon prekoncepciójához, amely szerint a nemesek és a királyi serviensek a 13. század utolsó harmadáig külön társadalmi rétegeket — kategóriákat (?) — alkottak, egybeolvadásuk csupán akkortájt következett be, és ezen új képződmény megjelölőjeként szorította ki a 14. századra a nobilis név a serviens regis kifejezést. E hajthatatlanság már csak azért is feltűnő, mert végkövetkeztetését fejtegetései nem egy részénél éppen saját megjegyzései ingatják meg helyrehozhatatlanul. Továbbá nem tud választ adni arra az alapkérdésre, hogy miben különbözött az általa is beismerten egyazon libertást élvező nobilisek és királyi serviensek jogi státusa, illetőleg a társadalmi tagozódásban elfoglalt helyeik vonatkozásában mutatkozott-e eltérés a két kategória között, és ha igen, akkor ez miben nyilvánult meg. Mivel pedig e kérdéseket felelet nélkül hagyja, nemest és servienst eltérő kategóriák tagjaiként értelmező felfogása hihetetlen, mert bizonyítatlan marad. 10 Váczy Péter elméletét a Századok 1927. évi számaiban megjelent, két részletben közölt tanulmányának (VÁCZY, 1928/a, VÁCZY, 1928/b) a 249-265., 270-276., 288-290., 329., 404-105. és 408-109. lapjain olvasható fejtegetési alapján foglaltuk össze, illetőleg rekonstruáltuk. Egyébként az oklevél, amelyre Váczy a nobilis és a serviens regis különbözőségét alapítja, FEJÉR, CD. IV/2. köt. 288-290. lapjain olvasható. Hozzá kell tenni Váczy fejtegetéséhez, hogy Kálmán az ő állításával ellentétesen járt el: a szabaddénárok szedésének gyakorlatát, amely éppen hogy a //berekét terhelte, egyenesen fenntartotta. 9