Levéltári Közlemények, 77. (2006)

Levéltári Közlemények, 77. (2006) 2. - IRODALOM - Garadnai Zoltán: Francia diplomáciai iratok a Kárpát-medence történetéről, 1920–1921. Összeáll. é szerk. Ádám Magda, Ormos Mária. Budapest, 2006 / 250–255. o.

Irodalom eredményeit tükrözik. Az Ormos Máriával együtt közölt francia jelentések, táviratok, feljegyzések, levelek, illetve esetenként az azokhoz kapcsolódó mellékletek egy meghatározó történelmi korszak, a trianoni békeszerződés megkötésétől a soproni népszavazásig terjedő időszak történetének francia szemléletű percepcióját teszik érthetővé. A két magyar történész által kitűnő érzékkel kiválogatott forrásoknak és Barabás József igényes fordításának köszönhetően egy színes, ellentmondásos és összetett időszak rajzolódik ki előttünk. A szerkesztők és a fordító munkáját dicséri, hogy a forráskiadvány olvasása közben az olvasó szinte maga is részesévé válik a diplomáciai játszmáknak, napról napra követheti az eseményeket, miközben csaknem egy évszázad távlatából megadatik az, hogy kívülállóként láthatja a gyakran ellentmondásosnak és kaotikusnak ható eseményeket. Megismerheti a francia diplomaták (gondolok elsősorban Fouchet budapesti francia főbiztos Párizsba küldött jelentéseire) gyakran igen bonyolult, de ugyanakkor latinosan lágy, finoman megfogalmazott és jellegzetesen francia stílusú mondatait, de megértheti a francia politika ellentmondásait és a párizsi belpolitikai játszmák nemzetközi összefüggéseit is. A források segítségével ugyanakkor feltárul a korszak minden konfliktusa, kiviláglik a nagyhatalmak gyakorta szűk látókörű, kicsinyes rivalizálása, Olaszország aktív, de alapvetően koncepciótlan szerepvállalása és a britek „hagyományos" aggodalma azzal kapcsolatosan, hogy a kontinensen egyetlen állam (jelen esetben Franciaország) se jusson hegemón hatalmi pozícióba. Látjuk ugyanakkor a Monarchia utódállamainak magyarfóbiáját is (elsősorban Csehszlovákia és Jugoszlávia esetében), miközben a magát győztesnek érző Románia inkább a magyarokkal történő megegyezés lehetőségét kereste, amihez szintén Franciaországban találta meg a fő partnert. Az események másik „főszereplője" az alapvetően a háttérben meghúzódó Lengyelország: a lengyel-szovjet háború eseményei szinte felkínálták a lehetőség illúzióját a magyar vezetésnek arra vonatkozóan, hogy a Kárpátok védelmére hivatkozva több-kevesebb nyíltsággal a trianoni szerződés revízióját kezdeményezze. A kötet egyik legfontosabb erénye tehát, hogy a forrásoknak köszönhetően jól láthatjuk azokat a nemzetállami érdekeket és politikai-diplomáciai összefüggéseket, amelyek a kortársak számára még nem voltak minden részletében ismertek, miközben kirajzolódik az is, hogy a francia politikai elit és diplomácia hogyan értékelte a kelet-közép-európai utódállamok első világháború utáni politikáját, és a sajátos és ellentmondásos francia geopolitika érdekeit követve hogyan próbált új hatalmi pozíciót szerezni a térségben. Látható azonban az is, hogy a térség viszonyainak rendezésében szintén érdekelt — és így rivális — szövetségesek (Olaszország és Anglia) részéről a francia törekvések milyen reakciókat váltottak ki, miközben a kelet-közép-európai és balkáni kisállamok hogyan próbálták a saját biztonsági igényeiket maximalizálni. így Magyarország sorsa lényegében egy bonyolult politikai-diplomáciai és katonai játszma kimenetelének függvénye volt. Az ország külpolitikai kiszolgáltatottságát tovább súlyosbította, hogy a korabeli magyar elit a trianoni szerződés mihamarabbi reví251