Levéltári Közlemények, 77. (2006)

Levéltári Közlemények, 77. (2006) 2. - IRODALOM - Dominkovits Péter: H. Németh István: Kassa város archontológiája. Bírák, belső és külső tanács, 1500–1700. Budapest, 2006. (Fons könyvek, 3.) / 235–240. o.

Irodalom követi, ez alól akkor tesz kivételt, ha az adott személy neve a köztörténetből, eddigi publikációk nyomán ismert. A keresztnevek esetében amennyiben ismert, hogy az adott személy elsődlegesen milyen nyelvet használt, úgy annak megfelelő, ha nem, akkor a forrásban szereplő személynév került felvételre. Vitathatatlan, hogy, ez utóbbi módszer alkalmazása tiszteletet parancsoló forrásismeretet követel. A kötet mutatója is speciális. Bár címét tekintve Névmutató (249-310.), ez cseppet sem nevezhető hagyományos személynévmutatónak. Ugyanis nem egy oldalszámra vagy egy, az adott tisztújításra vagy személyre vonatkozó „irányítószámra" hivatkozik, hanem személyenkénti pályaív-adatolást ad. Azaz: egy rövidítésrendszer segítségével bemutatja, hogy az alfabetikus rendben felsorolt személyek közül ki, melyik évben, milyen hivatalt töltött be. Ez nem más, mint egy nagyon tömör adattára az egyes személyi karriereknek. Valójában H. Németh István nem egyszerűen egy mutatót készített, hanem egy szempont, a tanulmányozott és adatolt egyéni és kollektív hivatalok tükrében, immáron hivatali karrier szerint is feldolgozta a kassai bírók, a belső és a külső tanácsosok adattárát. Egyértelmű, hogy ez a személyekre bontott adatállomány az alapja a későbbi, városi elitről készülő prozopográfiának! Engedtessék meg, hogy e kitűnő mutató használhatóságát, precizitását két esettel szemléltessem. Egyértelműen egyéni szempontból következik, hogy nem Kerekes György esettanulmányából jól ismert, 1606-1629 között folyamatosan a városi hivatali elit sorába tartozó volt kassai bíró, Almási András kereskedő pályaívének ismertetésével teszem ezt meg (249.), hanem két más, okkal eltérő figyelmet érdemlő személlyel. Sopron történetkutatásából jól ismert a város többnyelvűségét szimbolizáló Artner Seebald személye. Esete a 16-17. század fordulója iskoláztatásához, migrációjához, a városi elit rekrutációjához is adatot nyújt. 1589-ben a morvaországi Iglau városából, magyar nyelvű levélben kért tanulmányaihoz városi segítséget, 1592ben a tübingeni egyetemen tanult, majd szülővárosába vissza nem térve Kassán telepedett le. Hamar integrálódott a városvezető elitbe. 1597-ben tagja lett Kassa város választott községének, 1598-1599 során a szószólói tisztet töltötte be. További hivatali karrierjét korai halála akadályozta meg (250.).

3 A másik eset jóval ismertebb személlyel kapcsolatos. Az Alsó-Lauschitz-ban (Vetschau) született Bocatius János (Hannss Bock) Eperjesről ment át Kassára; 1599-ben a város jegyzője lett, 1601-1602 során a szenátorok közé választották, a 7., majd a 6. rangsorban szereplő szenátor lett, 1603-1604 során a bírói hivatalt töltötte be. A Bocskai Istvánhoz hű városvezető 1606-ban még első szenátor. Ez év során került fogságba, és fölöttébb figyelemre méltó, hogy fogsága ellenére is a rákövetkező esztendőben, ha nem is a szenátusba, de a választott községbe bekerült; az első asztal 2. embere lett. Ugyanakkor ezt, illetve szökését, felmentését követően már soha nem lett a városvezető elit tagja (253.).

4 3 L. még: GÉMES, 2003. 37.; HÁZI, 1972. 2., 161-162.; MOLLAY, 1967. 2., 155-164. 4 BOCATIUS, 1985. 207-209. Csonka adatai szerint Bocatius 1605-ben bírói hivatalt viselt. BOCATIUS, 1985.209. 238