Levéltári Közlemények, 77. (2006)

Levéltári Közlemények, 77. (2006) 2. - KILÁTÓ - Vámos Péter: Nyitás a kínai külügyminisztérium levéltárában / 223–228. o.

Vámos Péter: Nyitás a kínai külügyminisztérium levéltárában kereskedelmi tárgyalásokat is folytatott. A kötet öt részből áll: az elsőben az értekezlet előkészületeiről, a másodikban a Korea-kérdésről, a harmadikban az indokínai békéről, a negyedikben az értekezlet idején folytatott kétoldalú tárgyalásokról, az ötödikben pedig az értekezlet értékeléséről van szó. Az első közölt okmány (1953. október 8.) Csou En-laj egyetértő nyilatkozata az öt nagyhatalom külügyminisztereinek értekezletével kapcsolatban, az utolsó irat pedig 1954 augusztusából való, Csou En-laj külügyi beszámolója. A közölt iratok jó része eddig is nyilvános volt, egy részük azonban korábban titkos, belső információkat tartalmaz. A Szovjetunióra hagyatkozó „egy oldalra hajlás" politikájától való első elmozdulást az jelentette, amikor a KNK igyekezett kapcsolatokat létesíteni nem kommunista szomszédjaival. 1954-re Kelet-Ázsiában átrendeződtek a hatalmi viszonyok. A koreai fegyverszünet nyomán Kína tekintélye megnőtt Ázsiában. A Csou En-laj nevével fémjelzett kínai külpolitika a nemzetközi viták békés rendezése, valamint egy semleges békeövezet létrehozása mellett érvelt. Csou már 1953 októberében arról beszélt, hogy a KNK részvétele nélkül egy sor Ázsiát érintő kérdés nem megoldható. Bemben a Csou vezette kínai küldöttség Indokína semlegességéért szállt síkra. 1954. április 28-án, a genfi értekezleten elmondott nyitóbeszédében Csou arról beszélt, hogy a jelenlegi helyzet fennmaradása további feszültségeket gerjeszt Ázsiában. A későbbiekben arról szólt, hogy el kell ismerni az indokínai népek „nemzeti jogait". Május 27-én hatpontos javaslatot terjesztett elő a háború befejezéséről. A brit Edennel és a francia Bidault-val történt egyeztetést követően Csou hivatalosan is javasolta a vietminh erők kivonását Kambodzsából és Laoszból. Június 23-án Bernben találkozott Pierre Mendes-France új francia miniszterelnök-külügyminiszterrel, és többek között egyetértésre jutottak abban, hogy az új vietnami egységkormányt országos választások nyomán kell létrehozni. Csou nyilatkozatban közölte, hogy elismeri a laoszi és kambodzsai királyságot, amennyiben a két ország státusa semleges marad. Csou Svájcból rövid látogatásra Új-Delhibe és Rangoonba is látogatott, hogy Nehruval és U Nu burmai miniszterelnökkel, az el nem kötelezett mozgalom két jelentős képviselőjével tárgyaljon. E tárgyalások is megerősítették egy semleges békeövezet létrehozásának fontosságába vetett hitét. Csou Nehruban a legbefolyásosabb semleges vezetőt látta, aki képes rá, hogy rávegye az amerikai hadsereget, hogy ne hozzanak létre támaszpontokat az Indokínai félszigeten, ami garantálhatja Kína déli határainak biztonságát. Nehru szintén fontos partnert látott a kínaiakban a dél- és délkelet-ázsiai semleges, el nem kötelezett zóna kiszélesítésében. Csou politikájának sikerét is jelentette az 1954. július 21-i genfi megállapodás, amelyben az aláírók - kínai javaslatra - kötelezettséget vállaltak arra, hogy tiszteletben tartják a három indokínai állam szuverenitását, Kambodzsa, Laosz és Vietnam függetlenségét és semlegességét. Mindkét kötetről elmondható, hogy túl sok tartalmi meglepetéssel nem szolgál. Az első többnyire protokolláris dokumentumokat közöl, a másodikban jórészt a nyilvánosságnak szánt nyilatkozatok, beszédek és megállapodások talál227