Levéltári Közlemények, 77. (2006)

Levéltári Közlemények, 77. (2006) 2. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Mikó Zsuzsanna: A Legfőbb Ügyészség az 1956. évi forradalomban / 189–222. o.

Források tástól kell félniök, el kell helyezni a Legfőbb Ügyészségen vagy ki kell őket juttatni a szentendrei ügyészségi üdülőbe, illetőleg egyes ügyészi lakásokba kell elhelyezni. Ezen a napon még a forradalmi bizottmány józanabb részének két szélsőséges intézkedést kellett megakadályozni. Létai János meg akarta akadályozni az épületből kizárt ügyészeket abban, hogy fizetést kapjanak, és Gyarmati Istvánnal együtt a rendőr- és ávtisztek feleségeit is el akarta távolítani az épületből. Parázs vita és veszekedés után, főleg Vas Ádám kemény ellenzésének segítségével, a forradalmi bizottmány mindkét javaslatot elvetette. A forradalmi bizottmány üléséről kiszűrődő ilyen hírek a dolgozók egy részében komoly aggályokat keltettek, és közülük néhány, így pl. Cséka Ervin ügyész kifejezetten fel is vetette Gyarmati és Vas Ádám előtt, hogy ilyen súlyos időszakban ilyen jellegű személyi kérdésekkel foglalkozik a bizottmány? Ezen a napon Hunyadi Béla, a fővárosi ügyész helyettese a Legfőbb Ügyészségre hozta az egyik kerületi forradalmi bizottság elnökét, aki közölte, hogy több mázsányi titkos anyagot találtak nevekkel, fényképekkel és lakcímekkel, amire Kovács alezredes úgy intézkedett, hogy azt az anyagot a budapesti katonai ügyészségre szállíttatta és kiadta az utasítást, őrizzék, hogy senki hozzá ne tudjon férni. Hír érkezett arról, hogy a Legfőbb Ügyészség garázsából az ellenforradalmárok több gépkocsit elvittek. Erre olyan intézkedés történt, hogy a még meglévő valamennyi gépkocsit a Legfőbb Ügyészség üvegcsarnokába helyezték. November 3. szombat Ezen a napon az Igazságügy-minisztérium forradalmi bizottsága átszólt a Legfőbb Ügyészséghez és kérte, hogy a Legfőbb Ügyészség forradalmi bizottmányának képviselői megbeszélésre menjenek át hozzájuk. A forradalmi bizottmány megbízásából Ruszka István és Gödöny József mentek át. Az Igazságügy-minisztériumban a kollégiumi terem előtt, ahol a forradalmi bizottság ülésezett, jórészt ügyvédek és 1950 előtt az apparátusból eltávolított régi bírák és ügyészek, volt kisgazda államtitkár stb. tartózkodtak. Az Igazságügy-minisztérium dolgozói közül elvétve lehetett valakivel találkozni. Az Igazságügy-minisztérium forradalmi bizottságának elnöke, Nagy Miklós, mielőtt szóba állt volna a Legfőbb Ügyészség képviselőivel, legorombította őket amiatt, hogy a sajtóban a fogolyszabadításokkal és az amnesztiával kapcsolatban olyan közlemények jelentek meg, amelyek nem a Legfőbb Ügyészség, hanem az IM, illetőleg az egyesített igazságügyi forradalmi bizottság kezdeményezései. A bizottság több tagja, Nagy Miklós, Mozgón ügyvéd, számon kérte, hogy a Legfőbb Ügyészségen tartózkodnak-e még a volt különleges, vagy ahogy ők mondták, ávós ügyészek, és még néhány személy után érdeklődtek, így pl. Bak József ügyész után. Ezt követően ugyanezek közölték azt, hogy a Legfőbb Ügyészséget megszüntetik és az ügyészi apparátus ismét az Igazságügy-minisztérium keretein belül fog működni. Amikor a Legfőbb Ügyészség képviselői közölték, hogy ennek jogszabályi akadálya van, de egyébként sem tárgyalhatnak ilyen kérdésről, akkor megnyugtatták őket, hogy nem is tárgyalni kívánnak erről, hanem csak közlik, hogy ez már egyébként eldöntött kérdés, és az egyesített igazságügyi forradalmi bizottság, de az egész jogásztársadalom véleménye és követelése is. A jelen lévő ügyvédek közül többen, így Mazgon ügyvéd közbeszóltak és felháborodottan közölték, hogy az ügyészi apparátust és a Legfőbb Ügyészséget azért kell felszámolni, mert az elmúlt évek során nem a törvényességet védte, hanem éppen 214