Levéltári Közlemények, 77. (2006)

Levéltári Közlemények, 77. (2006) 2. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Mikó Zsuzsanna: A Legfőbb Ügyészség az 1956. évi forradalomban / 189–222. o.

Források egységes központosított rendszert alkottak, amelynek élén a legfőbb ügyész állt. A szigorú alárendeltségben működő szervezet részét képezték a katonai ügyészségek is, a Néphadsereg katonai főügyésze ügyészi működését illetően a legfőbb ügyésznek volt alárendelve. 1957-ben a Legfőbb Ügyészséget újjászervezték. A szervezetet egyszerűsítették, három szakmai főosztályt hoztak létre. Az elsőbe a korábbi általános felügyeleti és a polgári jogi főosztály került. A másik szakmai főosztály a korábbi nyomozási főosztályt, a büntető bírósági felügyeleti osztályt és a büntetésvégrehajtási csoportot egyesítette. Létrehozták a politikai főosztályt, amely a korábbi különleges ügyek osztálya ügyiratait és a rehabilitációs ügyeket intézte. Emellett létrehoztak egy funkcionális főosztályt is Elnöki Főosztály néven, amely a korábbi személyzeti főosztály, a titkárság és a főkönyvelőség feladatait látta el. Szénási Géza legfőbb ügyész 1957. június 8-án küldte meg Czinege Lajosnak, az MSZMP Adminisztratív Osztálya vezetőjének a Legfőbb Ügyészség 1956. októberi-novemberi napjai alatti tevékenységéről szóló vizsgálatot. A vizsgálat eredményeként napról napra nyomon követhető, hogy a Legfőbb Ügyészségen szolgálatot teljesítő ügyészek miként kerültek egyre közelebb a forradalom eseményeihez és miként váltak a „nép ellenségeivel" szemben kérlelhetetlenül eljáró, megbízható politikai káderekből a Nagy Imre-kormány legitimitását védelmező forradalmárokká. Az ügyészek a forradalom napjaiban is bejártak munkahelyükre. A források tanúsága szerint a vidéki ügyészségeken már október 27-én és 28-án megalakultak a forradalmi bizottságok, a Legfőbb Ügyészségen valamivel lassabban reagálva az eseményekre, csak október 30-án hozták létre. Míg azonban a vidéki forradalmi bizottságok tevékenysége főleg a vezetőik leváltására és sajtónyilatkozatokra terjedt ki, addig a Legfőbb Ügyészség forradalmi bizottságának kiemelkedő szerepe volt a politikai foglyok szabadlábra helyezésében. A közölt forrás jól mutatja azt is, hogy az igazságügy szervezetében mind az alárendelt ügyészi szervek, mind a bírósági szervezet, mind pedig az Igazságügy-minisztérium részéről mekkora volt az ellenérzés a Legfőbb Ügyészséggel szemben. Az 1956. november l-jén megalakult egyesített igazságügyi forradalmi bizottság mindvégig napirenden tartotta a Legfőbb Ügyészség megszüntetésének kérdését. Súlyos vádak fogalmazódtak meg a korábban lefolytatott törvénytelen eljárásokkal kapcsolatban, és komoly kifogásként jelentkezett a Legfőbb Ügyészségen dolgozók szakképzettségének hiánya is. Számokban kifejezve ez azt jelentette, hogy a Legfőbb Ügyészségen dolgozók 60%-a nem rendelkezett egyetemi végzettséggel.

3 A legfőbb ügyész 1957 februárjában röviden elemezte az ügyészségek „ellenforradalom" alatti tevékenységét. A legsúlyosabbnak a Pest megyei ügyész3 Vö. A fővárosi ügyészség ütőképességére jellemző adatok címmel készült statisztikai összefoglaló szerint a 194 fős fővárosi ügyészi létszámból 118 fő egyetemet végzett, 57-en ügyészi-bírói akadémiát végeztek, közülük 10-en az egyetemet is elvégezték, illetve 41-en 1957-ben végezték az egyetemet. BFL XXV. 4. h. 1957. lg. 02. 190