Levéltári Közlemények, 77. (2006)

Levéltári Közlemények, 77. (2006) 1. - KÖZLEMÉNYEK - Gerics József: Oklevél-értelmezési kérdések és alkotmánytörténeti következményeik a 13–15. századi Magyarországon / 33–47. o.

Közlemények A zalai serviensek 1232. évi királyi felhatalmazásra való fellépését ítéletük írásba foglalása teszi nevezetessé, de fontos tudnunk, hogy együttes eljárásuk nem elszigetelt, egyedi dolog volt. Hasonló kollektív cselekményről tanúskodik egy-két másik adat. Eszerint 1226-ban az országbíróval ítélkező gyülekezetként tűnnek fel a nobilis bírótársak mellett a Valkó megyei „serviensek elsői": „coram [...]primis servientibus de Valkou ac multis nobilibus." A király 1227. évi oklevele szerint a majsmonostori apátot birtokperében nyolc név szerint felsorolt baranyai serviens az összes baranyai serviens szavával és akaratából ebben a tekintetben elöljárva támogatta („verbo et voluntate serviencium omnium de Brana coadjutores Abbatis in hac parte prefuerant"), de a pert elvesztették („convicti succubuerunt").

2 A baranyai 8 serviens fellépése nem volt a serviensi önkormányzat megnyilatkozása, de kezdetleges képviseletük jele mindenképpen. Beletartozott a megyei serviens-mozgalmak korai életmegnyilvánulásaiba. Ezek közül a legismertebb az 1232. évi zalai. Feldolgozását Zala megye történetének egészével foglalkozva, Holub József kívánta elvégezni. Ennek során a teljes serviens-mozgalom 13. századi bemutatását meg akarta oldani, a kehidai eseményeket az országos fejlődés szemléltető példájának tekintve. Eljárása és következtetései azonban korántsem minősíthetők hibátlannak és kifogástalannak, elterjedtségük és széles körű szakirodalmi felhasználtságuk ellenére sem. Holub tevékenységét főleg nyelvi és módszertani hibák terhelik. Az 1232. évi oklevélről kéziratos gyűjteményében Hevenesi Gábor ezt a Holub József által idézett leírást adta: „Cum quinque sigillis pendentibus. Primum est parvulum, canis est intus. Secundum estfractum. Tertium est servientium: sigillum servientium de Szála, intus est crux duplicata. Quartum sigillum est comitis Arnoldi supra notatum. Quintum est destructum. "

3 Ezt a latin jegyzetet Holub a következő értelmezéssel és fordítással látta el, megjelenése (1929) óta meghatározván a szakirodalomban magyarázatát: „Az oklevélen alul hat bevágás látszik, ami arra mutat, hogy eredetileg hat pecsét függött rajta. Ma sajnos ezek közül már egy sincs meg, amikor azonban a nagyérdemű Hevenessy Gábor [...] a XVII. század végén vagy a XVIII. század elején gyűjteményébe bemásolta, öt függő pecsét még rajta volt, amelyeknek ő leírását is megőrizte a következőképp: 1. kis pecsét, benne kutya, 2. törött, 3. a királyi szolgáké, melynek képe: formátlan kettős kereszt, körirata: SIGILLUM SERVIENTIUM DE SZÁLA. 4. Arnold ispán pecsétje, 5. teljesen tönkrement."

4 Holub Hevenesi adatához fűzött állásfoglalásának értékelése szempontjából nem mellékes, hogy oklevéltanában Szentpétery a következőt írta: „Hevenessy 2 A valkói adat László országbíró 1226. évi okleveléből származik, az 1365. évi kivonat tartotta fenn (Érszegi Géza megerősítő közlése). MOL DL 5359. A baranyai oklevél: ÁÚO V. köt. 440—442.; GYÖRFFY, 1963. 343. Holub idézendő munkája: HOLUB, 1929. 3 HOLUB, 1929. 101., 10. jegyz. * HOLUB, 1929. 100-101. 34