Levéltári Közlemények, 77. (2006)

Levéltári Közlemények, 77. (2006) 2. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Oross András: Dokumentumok a kanizsai vár 1702–1703. évi lerombolásának történetéhez / 137–187. o.

Oross András: Dokumentumoka kanizsai vár 1702-1703. évi lerombolásának történetéhez A fenti példa is jól illusztrálja, hogy az ostromló hadseregnek nem volt megfelelő mennyiségű tüzérsége, amely a blokád elhúzódása mellett azt a pozitívumot eredményezte, hogy nem egy rommá lőtt, omladozó falakkal rendelkező vár került keresztény kézre. Kanizsa vára és városa is egy hatalmas mocsárban feküdt. Bár a természeti adottságok is fontos szerepet játszottak, a 16. század végi átépítések, az 1660. évi tűzvész és az 1664. évi ostrom jelentősen formálhatták a település arculatát. A várnak két téglaboltozatú, kőből épített kapuja volt, kelet felé a Szigeti-kapu és a nyugatra néző Bécsi-kapu, közöttük mintegy 200 méter volt a távolság. A várhoz nyugat felől, ahogy Evlia Cselebi fogalmazott, kifeszített íj módjára csatlakozott a külváros (Topráklik), amelyet cölöphídon lehetett megközelíteni. A városrészt nyugat felől három föld- és faszerkezetű bástya védte. A régi belső vár keleti és nyugati oldalán két-két bástya volt. Ezen adatok ismeretében válik érthetővé az az ellentmondás, hogy Kanizsát hol négy-, hol ötbástyás erődítményként ábrázolták, attól függően, hogy a külváros három védművét feltüntették-e. Tény, hogy a két várrész között egy széles vizesárkot ástak, amelyet már minden esetben ábrázoltak a metszetkészítők. Az egykorú leírások is megegyeznek abban, hogy Kanizsán alig volt épület, amelyet téglából, kőből emeltek, ezek a börtön, a fürdő, a minaret és a két kapu (valamint a 16. századi várkastély esetleg megmaradt részei). Az összes védmű, a bástyák, a kötőgátak földből-fából épültek, sőt előttük erős palánkkerítés is állt.

9 A visszafoglalt erősség meg-, illetve fenntartása azonnal a figyelem középpontjába került. A kérdés elsősorban az volt, hogy visszaálljon-e a vár 1600. évi elfoglalása előtti finanszírozási rendszere vagy teljesen új alapokra helyezzék azt. A keresztény kézre kerülés után az első szakvéleményt a várról és annak további sorsáról éppen Magyarország nádora, Eszterházy Pál írta 1690. július 2án. Beadványában látnunk kell a tapasztalt katonát, aki Zrínyi Miklós oldalán részt vett már az 1664. évi sikertelen ostromban, úgyhogy sorainak hitelessége, esetleges részrehajlása (ami az Udvari Kamara tanácsosai esetében megfigyelhető) nehezen kérdőjelezhető meg. A nádor szerint Kanizsa legnagyobb hátránya a vár környéki mocsaras terület, illetve hogy szinte minden építménye fából és földből volt. További nehézséget okozott, hogy a blokád idején a környék teljesen elpusztult, mind anyagilag, mind emberileg, így tervezett megerősítéséhez 9 A vár és a város leírását L: EVLIA, 1904. 504-511., MÉRI, 1988, TÓTH, 1990. Nehéz ugyanakkor választ adni arra a kérdésre, hogy az egykori belső vár, amelyet még a 16. században Nádasdy Tamás épített, vajon túlélte-e a török uralmat. Bár Méri István a várkastély alapjait is kiásta, sőt a keleti és déli falak előterében kőtörmeléket (faragott téglák, díszített kövek) is talált, de korántsem biztos, hogy ezek a károk az 1702. évi várrombolás idején keletkeztek, lehet, hogy még az 1664. évi ostrom alatt történt a felsőbb emeletek tekintetében a súlyos rongálódás. Az szinte biztos, hogy a visszafoglalás után is volt fegyvertár, illetve lőportorony funkciót betöltő épület a várban, amely akár a volt várkastély kétemeletes maradványa is lehetett. Nagyobb következtetések levonására nehéz vállalkozni, hiszen a város 1690. évi összeírásából kiderül, hogy szinte mindegyik ház lepusztult és rongált állapotban volt. 139