Levéltári Közlemények, 77. (2006)

Levéltári Közlemények, 77. (2006) 2. - KÖZLEMÉNYEK - Balaton Petra–Reisz T. Csaba: A székelyföldi ipari akció / 55–122. o.

Közlemények vidék, ahol a gyáripar meg nem állhat, nemcsak nálunk, de sehol a világon; ott háziipart lehetne alapítani a szétszórt lakosság útján, de gyáripart egyáltalán nem. Hogy tehát visszatérjek a többi kérdésekre, mindenekelőtt szembeszállanék Tauszig Hugó kamarai elnök úr azon nézetével, hogy ha ezek a székely fiúk vissza telepíttetnének, nem tudnának megélni. A fogyasztás a Székelyföldön is megvan. Ez idő szerint is megvan, a különbség az, hogy nem otthoni terméket fogyasztanak, hanem selejtes gyári árut, amelyet a vasutak közvetítenek kívülről. A Székelyföldön nem lehet nagy gyáripart teremteni, a viszonyok nagy gyáriparra nem alkalmasak, bár Bürger úr az ellenkezőt állítja, és én meg is engedem, hogy ellenkezőleg áll a dolog a városokban, amelyek tudvalevőleg egy kéz ujjain megszámlálhatok, de ez még nem teszi a Székelyföldet. Méltóztassék a Székelyföldön Csík megye esetét venni, lehetséges-e a mi viszonyaink közt Csík megyében gyáripart teremteni, olyant értek, amely nagyszámú munkáskezet foglalkoztat? Mert a mezőgazdasági gyárakat nem értjük ez alatt, az ipari és gyári érdekek ott lépnek előtérbe, ahol nagyszámú munkásság lekötéséről van szó, erre pedig a Székelyföld, leszámítva néhány várost, nem alkalmas. Maga Brassó város is csak a legújabb időben alakult át gyáripari várossá, az is gyengén. Brassó évszázadok óta kisipari jellegű, az az erős középosztály adta meg Brassónak ipari karakterét, amely egyáltalán a magyar városok karakterét biztosította. Ez az az elem, amelyet erősíteni kell a Székelyföldön. Ott kisipart lehet, de kell is fejleszteni, mert az távol a nagyipari és közlekedési gócpontoktól is meg tud élni, és ha ezeket az ifjakat vissza fogjuk terelni a Székelyföldre, és az állam ellátja őket műhelyfelszereléssel, ha tovább is istápolja, akkor azok ott jóravaló iparosokká válnak. És itt, hogy Sándor Jánost megnyugtassam, azért szó sincsen arról, hogy egyes kiváló székely fiúkat ne részesítsünk külön támogatásban abban az irányban, hogy magukat továbbképezzék. Ez, amelyről szólok, csak a tömeg, de ezután is megtehető az, hogy egyes kiváló székely fiúk a szükséges iskolák elvégezte után felhozatnak Budapestre és továbbképeztetnek megfelelő állami istápolással, amellyel őexcellenciája nem fog szűkmarkú lenni. A szakoktatást illetőleg kevés szó folyt csak; egy rektifikációt méltóztassék itt megengedni. Mindannyian elismerték azt a jelentőséget, amellyel a Székelyföldön levő iparoktatási intézetek bírnak. Sándor János őméltósága méltóztatott említeni, hogy az ipariskolai végzett növendékek közül nagyobb szám megy nem ipari pályára, mint amennyit a mi kimutatásunk említ. Ezek az adatok név szerint való felvétel eredményei, mert éppen úgy, amint említeni méltóztatott, mint a marosvásárhelyi iskolában, minden intézet tíz évig nyilvántartást vezet minden végzett gyermekről. Ezen adatok felett rendelkezünk, és kimutatható ezek alapján, hogy minden gyermek melyik iparágban, melyik mesternél foglalkozik. És ha méltóztatott adatokra hivatkozni és azt mondani, hogy több lesz a nem ipari foglalkozásban levő növendékek száma, úgy én beismerem, hogy az udvarhelyi iskola eredményei kedvezőtlenek abból az egyszerű okból, mert oda olyan iskola helyeztetett, amelynek ott gyökere nincsen, épp oly kevéssé, mint a zalatnai iskolának Zalatnán, amellyel azonban az akkori kormány szintén nemzeti missiót kívánt teljesíteni, számolva a székelyek vándorlási hajlamával, hogy miután olaszok képviselik a kőfaragóipart Magyarországon, tehát az volt a számítás, hogy majd a székely fiúk feljönnek Budapestre, ők fogják itt végezni a kőfaragómunkát és keresményükkel visszatérnek. Ez a számítás nem vált be, és így bizonyos más irányú intézkedések lesznek szükségesek. Ami a háziipart illeti, Sándor János őméltósága a specialitások kérdését vetette fel. Teljesen aláírom. Ezt meg lehet csinálni, meg kell csinálnunk, de éppen úgy, mint a gyáriparban, csak vállalati alapon lehetséges, mert ha letelepítünk egy olyan szegény fiút, aki az iskolát elvégezte, de akinek tőkéje nincsen, az a pár darab, amit csinálni fog, nem ad 118