Levéltári Közlemények, 77. (2006)

Levéltári Közlemények, 77. (2006) 2. - KÖZLEMÉNYEK - Balaton Petra–Reisz T. Csaba: A székelyföldi ipari akció / 55–122. o.

Balaton Petra-Reisz T. Csaba: A székelyföldi ipari akció székelység helyzete sem kereskedelmi, sem ipari téren nem javulhat. E gócpontok megteremtésére pedig más eszköz nincs, mint a közlekedés olyan irányítása, amely ezeket a gócpontokat maga teremtse meg. Ma azonban sem vasutaink, sem közutaink nincsenek; Csík vármegyében, de különösen Háromszék és Maros-Torda vármegyében, valamint Udvarhely megyében is rendkívül sok ebben a tekintetben a kívánnivaló. Az pl., hogy a gyergyói részekben a községek nagyságánál és helyzeténél fogva az állami és törvényhatósági utak mind olyanok, amelyek szelik az illető községeket, még nem menti fel ezeket a községeket attól, hogy oda, ahol legtöbb beszerzési forrásuk van, a közlekedési utakat kiépítsék. Ha 8-10 év előtt a községekben felvetették volna az utak kérdését, azt, hogy minden egyes nagyobb határrészben a közlekedési utak kiépíttessenek, hogy az erdőkhöz való közlekedés biztosíttassék, akkor azoknak az erdőknek értékesítése sokkal szerencsésebben történhetnék meg, mint ma történik. A vasúti és közlekedési politikát úgy kell irányítani, hogy a vasutak és az utak az előre kiszemelt és a természet által megjelölt helyeken fussanak össze. Ezáltal a gócpontok maguktól megteremtődnek. De én a magam részéről az engedélyezés alá tartozó vasutak ügyét is bizonyos mértékben hibásnak tartom, mert ha pl. a nyárádszerdai vasút Nyáradtő felé fut és nem NyárádszeredaMarosvásárhely felé, akkor az egész vidék forgalmát eltereli Marosvásárhelytől és ezzel gyengít egy gócpontot. Ezért minden engedélyokirat kiadásánál figyelemmel kell lenni arra, hogy felkaroltassanak azok a városok, amelyeknek a fejlődés törvényei szerint gócpontokká kell lenniök. A hitelügy megint olyan kérdése a székelységnek, amely a Székelyföldet a telekkönyvi állapotok zavartsága folytán az ország legkedvezőtlenebb vidékei közé sorozza. Bátran mondhatom, hogy a Székelyföld telekkönyveinek 50%-a olyan, hogy ha ott valaki a legkisebb hitelt akarja igénybe venni, napokra terjedő munkát ad az ügyvédeknek, amíg a telekkönyvi állapotot tisztázzák és lehetővé teszik jelzálogkölcsön felvételét. Ez kapcsolatos a tőke kérdésével is, mert hiszen a hitel rendelkezésünkre állana, ha az ingatlanok könnyen volnának megterhelhetők, ámbár a bizalmatlanság az ipari célokra való tőkebefektetés iránt a székelységnél nagymértékben uralkodik, úgyhogy amennyiben itt az állami támogatás nem jön közbe, én is meg vagyok győződve, hogy nem fogjuk biztosíthatni vállalatainkhoz a szükséges tőkét. Feltétlenül gondoskodásunk tárgyát kellene hogy képezze az, hogy valamely módon a hitelintézetekkel olyan eljárás állapíttassék meg, amelynek rendén az illető feleket semmi néven nevezendő teher a telekönyvi tisztázás tekintetében ne érhesse. Akkor a tőkeszerzés mindjárt könnyebben fog menni. Ebben a tekintetben azt hiszem, hogy talán maga az értekezlet fordulhatna egy átirattal az igazságügy-miniszterhez, amelyben a Sándor János őméltósága által felhozott arányosítás! és tagosítási bajokra felhívnók az igazságügy-miniszter úr figyelmét és felhívnók a figyelmét arra, hogy ha forszírozott erővel, ha számfeletti bírák beosztásával is, de mindenáron el kell követni azt, hogy az arányosítási és tagosítási kérdések gyorsan befejeztessenek, mert ha ezek az eljárások soká tartanak, a föld teljesen kihasználtatik, úgyhogy mire az eljárás végére ér, az mint értéktelen kavicstömeg fog az illetők tulajdonába átmenni. A fürdőügyi kérdés, bár őnagyméltósága kijelentette, hogy ez a kérdés nem tartozik az ankét keretébe, talán mégis bevonható addig a határig, hogy sürgessük a kérdésnek a törvényhozási szabályozását. És erre nézve talán megint a belügyminisztériumhoz volna átirat intézendő. Mert amíg a fürdőügyi kérdés tételes törvényekkel rendezve nem lesz, addig a fürdők érdekében hathatós működést kifejteni még akkor is bajos volna, ha az egyes fürdőbirtokosok összetartanának, aki azonban a székelyföldi viszonyokat ismeri, az tudja, hogy alig lehetne három-négy fürdőtulajdonost összehozni, akik hajlandók 109