Levéltári Közlemények, 77. (2006)

Levéltári Közlemények, 77. (2006) 2. - KÖZLEMÉNYEK - Balaton Petra–Reisz T. Csaba: A székelyföldi ipari akció / 55–122. o.

Közlemények földmívelésügyi minisztériumot székely akciójában vezérelte; akkor nemcsak termelő-, hanem értékesítő szövetkezeteket is összehozhatnánk, amelyek megalakítására a székelyek nemcsak hajlandók, hanem képesek is, de sikertelenül, mert nincsen fogyasztópiacuk. De mindezektől eltekintve, éppen a földmívelésügyi minisztérium érdekében és éppen ennek a székely akciója érdekében még más szempontból is szükséges ez az iparfejlesztési akció; ez pedig a birtokpolitika. E könyvben, amely előttünk fekszik, világosan ki van mutatva, hogy egy-egy családra a legkisebb birtok éppen a Székelyföldön esik, a birtok elaprózása tehát éppen itt a legnagyobb. Ennek egyebektől eltekintve az az oka, hogy másutt csak akkor állott elő az elaprózás, amikor megszűnt a jobbágyság, míg a székelyeknél nem volt jobbágyság, és az a szabad székely úgy és akkor osztotta fel a birtokát, amint és amikor akarta, amint és amennyire családja szaporodott. Két birtokpolitikai eljárás van arra, hogy a birtokok túlságos elaprózódását megakadályozzuk. Az egyik volna a parcellázás, hogy ti. nagy birtokok feldarabolásával a kisebbeket lehetne erősíteni; de a Székelyföldön parcellázni nemcsak, hogy nem lehet, de tulajdonképpen nem is szabad; vannak középbirtokok, amelyekhez nem szabad hozzányúlni. Ellenkezőleg, teremteni kellene ott még középbirtokokat, hogy legyen ott igazi középbirtokos, igazi birtokos, aki ott a gazdasági kultúrát képviselje. Parcellázási birtokpolitikát tehát nem csinálhatunk. Másik módja a földbirtok feldarabolása megakadályozásának az volna, ha törvényhozási úton elsőszülöttségi jogot kreálunk, ami van Dániában és más államokban is, ahol a család birtoka az első, legidősebb fiú kezén megmaradjon, mint önálló gazdaság existálhasson tovább, ne legyen tovább szétdarabolható, hanem a generációk szaporodásával fokozatosan fejlődjék; ennek azonban megint az a feltétele, hogy legyen oly tér, legyen oly pálya, ahol a másod- és harmadszülött keresetet találjon, legyen ipari pálya, legyen városi élet a közelben, ahol megélhetést, elhelyezést talál. A Székelyföldön mindez nincs; ennélfogva ott ipar nélkül helyes birtokpolitikát sem lehet csinálni. Ezért mondom, hogy magának a földművelésügyi minisztérium akciójának a sikere szempontjából áldásos dolog volna, hogy ott alkalmas ipari akció fejlődjék, mert érezzük mindennap és érezzük ezután is sokáig, hogy egészséges sikeres földművelési akciót kifejteni párhuzamos ipari akció nélkül nem lehet. De mindezeknél a szempontoknál aránytalanul magasabb szempont is merült fel előttem; a magyar nemzeti szempont. Amikor ipari akcióról beszélünk a Székelyföldön, az én nézetem szerint a mi közfelfogásunk talán kissé tévedésben van akkor, amikor a magyarságot, a magyar elemet, a magyar embert, a magyar népet — lehet, hogy triviálisan fejezem ki magamat — mint Magyarországon mondjuk, csak a lobogós ingujjban látja, abban a parasztban, a Székelyföldön pedig a harisnyában. Amikor az ott lévő magyar elemről beszélünk, csak a parasztot látjuk és nem becsüljük meg magyar nemzeti szempontból az iparos elemet. Márpedig igaz, hogy az ősforrása a magyarságnak a magyar paraszt elem, a magyar földműves elem, de annak nincs egy cseppet sem expanzív ereje. Abban él a magyarság, amely abban a faluban lakik, de meg tud élni évszázadokon keresztül egymás mellett az egyik falu, amely magyar, és a másik falu, amely oláh, és alig érezhető egymásra gyakorolt hatásuk, míg a városokban az iparos elem és maga a város hatalmas magyarosító tényező. Ezt látjuk nemcsak Magyarországon, ahol igen kicsiny városoknak is ki lehet mutatni a magyarosító hatását, hanem hasonló jelenséget látunk pl. Stájerországban, Marburg, Cilii városokban, amely német városoknak igen élénken meglátszik a környékükön lakó idegen nemzetiségekre gyakorolt németesítő hatása. Én tehát azt várom az ipari élet fejlesztésétől, hogy hatalmas városi életet fejleszt 104