Levéltári Közlemények, 77. (2006)

Levéltári Közlemények, 77. (2006) 2. - KÖZLEMÉNYEK - Balaton Petra–Reisz T. Csaba: A székelyföldi ipari akció / 55–122. o.

Balaton Petra-Reisz T. Csaba: A székelyföldi ipart akció Boncza Miklós országgyűlési képviselő. Tauszig B. Hugó kir. tanácsos, a marosvásárhelyi kereskedelmi és iparkamara elnöke, Bürger Albert alelnök, Szakáts Péter titkár, László Gyula másodtitkár a marosvásárhelyi kereskedelmi és iparkamara képviseletében (Tauszig B. Hugó az Erdélyrészi magyar közművelődési egyesület és László Gyula a Székely társaság képviseletében is). Dózsa János, a brassói áll. faipari szakiskola igazgatója. Fekete Jakab, a marosvásárhelyi áll. fa- és fémipari szakiskola igazgatója. Solt Adolf ipar[i] s. felügyelő. A kereskedelemügyi minisztérium részéről: Bíró Tamás miniszteri tanácsos, Dr. Szűry János miniszteri osztálytanácsos, Csóka József miniszteri osztálytanácsos, Dr. Hegyeshalmy Lajos miniszteri osztálytanácsos, Dr. Lers Vilmos miniszteri osztálytanácsos, Dr. Barthos Andor miniszteri osztálytanácsos, Szántó Albert miniszteri osztálytanácsos, Micseh Endre miniszteri osztálytanácsos, Malobiczky János miniszteri titkár, Horánszky Gyula vasúti és hajózási főfelügyelő, Bayler István posta és távírda műszaki tanácsos. Edvi Illés Aladár felső ipariskolai igazgató. Dr. Diószegi József miniszteri s. titkár. Gerster Miklós iparfelügyelő. Tordai Imre szakiskolai igazgató. Dr. Maly Ferenc szakiskolai igazgató. Potoczky Lajos posta és távírda felügyelő. Dr. Fritz Géza miniszteri s. fogalmazó, jegyző. Vörös László kereskedelemügyi miniszter, elnök: Igen tisztelt értekezlet! Amidőn a székely akció tárgyában a mai napra összehívott értekezletet megnyitni van szerencsém, a megjelent urakat tisztelettel üdvözlöm. Amint méltóztatnak tudni, az alkotmányosság visszaállításával egyidejűleg a székely kivándorlás megakadályozása és a székely népesség anyagi megerősödése érdekében felvettetett egy nemzeti probléma, amelynek a megfejtésén az idők folyamán hatóságok, társadalom és állam több-kevesebb sikerrel buzgólkodtak. A problémák megfejtése körül a kereskedelemügyi minisztérium elsősorban vette ki magának a részt és igyekezett a székely népesség köreiben hanyatlott ipar helyreállítására, főleg pedig arra, hogy az ipari foglalkozásra kiválóan alkalmas székelységet az ipari pályára céltudatosan és következetesen nevelje. Ennek az akciónak volt eredménye, amennyiben a Székelyföldön különböző iparágak létesíttettek, és a székely ifjúság mind nagyobb mérvben képeztetett ki az iparra. Megvolt azonban az a hátránya, hogy nem sikerült a székelységet odarögzíteni a saját szülőföldjéhez, mert azok az ifjak, akik állami támogatás mellett az iparra kiképeztettek, többé nem tértek vissza a Székelyföldre, hanem távol maradtak a Székelyföldtől, és így a cél, ti. a székelységnek saját fiai által való megerősítése, nem éretett el. A kereskedelemügyi minisztérium, az eddigi működésnek hátrányával számolva, kereste azokat a módozatokat, amelyek a valódi cél elérését biztosíthatták: tanulmányozta 85