Levéltári Közlemények, 77. (2006)

Levéltári Közlemények, 77. (2006) 2. - KÖZLEMÉNYEK - Balaton Petra–Reisz T. Csaba: A székelyföldi ipari akció / 55–122. o.

Balaton Petra-Reisz T. Csaba: A székelyföldi ipari akció A minisztérium általános javaslatokat dolgozott ki a házi-, a kis- és a gyáripar terén, a fontosabb iparágakban (fa-, fonó- és szövő-, agyag-, kő- és márvány-, üveg- és vasipar) pedig konrét javaslatokat fogalmaztak meg. A kisipart a sikeresen működő 13 nyersanyagbeszerző, termelő- és értékesítő szövetkezet mintájára újabbak alakításával és támogatásával, valamint gépadományozással kívánták fejleszteni. Nagy hangsúlyt fektettek az államsegéllyel megszervezendő közös raktárak és elárusító csarnokok létesítésére is. A háziipar egyes ágait vállalati alapon, államsegéllyel tervezték tömegtermelő háziiparrá átalakítani. A tőkeerős vállalkozó feladata a nyersanyagok biztosítása, a készítmények átvétele, majd értékesítése volt. A tárca a faipar terén több üzem alapítását határozta el: egy parasztáru- és gazdasági épületekre való ajtó- és ablakgyárat Marosvásárhelyen, kisipari szövetkezeti alapon közös anyagbeszerzéssel, kezeléssel és gépműhellyel; közönséges („középrendű") konyha- és előszobabútor-gyártásra berendezett műhelyek és szövetkezetek Kézdivásárhelyen,

53 Kovásznán vagy Marosvásárhelyen való létesítését; tömör bükkfából bútorok, ülőbútorok, valamint székállványok gyártására szolgáló ipartelep alapítását; 150 000-200 000 K-val pedig egy botgyárvállalat létesítését Csík megye erdős részén. Háziipari alapon, vállalkozó útján javasolták (lehetőleg Csík megyében) az esztergályosipar és a játékszerek készítésének felkarolását és a gyümölcscsomagoló és gazdasági eszközök gyártását; kisipari alapon a kerék- és szekérgyártás fejlesztését. A minisztérium felvetette, hogy érdemes lenne a nagyobb asztalosközpontokat (Kézdivásárhely, Marosvásárhely és Székelyudvarhely) jobb minőségű bútorok készítésére berendezni és ott nagyobb nyilvános bútorraktárakat létesíteni; azon településeken pedig, ahol több faiparos él, közös gépműhelyt lérehozni. A javaslatgyűjteményből kiderült, hogy a 3 hónapos háziipari szövőtanfolyamok nem voltak eredményesek, mert megfelelő képzés hiányában a végzetteket hiába látta el az állam szövőszékkel, nem tudtak az iparág terjesztőivé válni. Ezért háziiparosokat összefogó gyár létesítését látták helyesnek, szövőmesterek felügyelete alatt. Példa a Klinger-féle sepsiszentgyörgyi szövőgyár volt. Az agyagipar terén problémát jelentett a háziiparosok kezdetleges módszerekhez való ragaszkodása. A tárca ismertette a székelyudvarhelyi kő- és agyagipari szakiskola 2 hónapos tanfolyamainak gyenge hatását. A javaslat az iparoktatásra tette a hangsúlyt: ösztöndíjjal az iparosképzést, államsegéllyel a műhelyberendezést és a megfelelő kemence építését kívánták lehetővé tenni. A képzett háziiparosokat vándortanító útmutatásai segítenék a későbbiekben. A tárca megbízta a budapesti központi agyagipari műhelyt, hogy minden vidék agyagját próbálja ki. A kőipar fejlődését a székely körvasút kiépítése után remélték. Az akció a márványiparban gépsegély-adományozást és vasúti szállítási kedvezmé53 A minisztérium a kézdivásárhelyi és kovásznai asztalosokat egy szövetkezetté kívánta tömöríteni, ahol az anyagbeszerzés, az anyagkezelés és a közös gépműhelyben való feldolgozás lenne közös. A tervek szerint forgótőke nélkül 50 000 K-t igényelne ilyen vállalat létrehozása. 73