Levéltári Közlemények, 77. (2006)

Levéltári Közlemények, 77. (2006) 2. - KÖZLEMÉNYEK - Balaton Petra–Reisz T. Csaba: A székelyföldi ipari akció / 55–122. o.

Közlemények kola és a kézdivásárhelyi asztalosipar fejlesztésére hivatott faipari szakiskolák alapítását. A miniszter 1898 májusában (10-17. között), az emlékirat közel egyéves tanulmányozása után minisztériumi ankétet hívott össze, hogy „még mielőtt azok alapján intézkednék, figyelemmel a Székelyföld érdekében tárcája részéről máris kezdeményezett több rendbeli intézkedésre, az illető képviselőkkel és az érdekelt megyék főispánjaival szóbelileg is megbeszéltessenek a tett javaslatok, a még szükségesnek mutatkozó teendők és az állam részéről azok érdekében hozandó áldozatok."

22 A miniszteren, az államtitkáron és néhány tisztviselőn kívül jelen volt Pótsa József, Mikó Árpád, Mikó Bálint és Haller János főispánok, Bernády György, Szentiványi Kálmán, Székely György, Benke Gyula, Sándor József, Weisz Berthold, dr. Papp Sámuel, Dániel Gábor, dr. Neumann Ármin, Lukács Béla, Beksics Gusztáv, Egyedi Arthúr és Győrffy Gyula országgyűlési képviselők, valamint Tauszig B. Hugó, a marosvásárhelyi kamara elnöke. Az értekezleten mindenekelőtt a székelyföldi vasutak ügye került szóba. A többség a már törvényhatóságilag kijelölt vasutak építését szorgalmazta és tarifális szempontból a magyar államvasúttal való közvetlen csatlakozás mellett érvelt. A miniszter megvilágította a tervezett, de ki nem épített Apahida-Marosvásárhely, Marosvásárhely-Nyárádszereda, Kézdivásárhely-Ojtoz vasútvonalak építési nehézségeit, és támogatását ígérte a tervek megvalósításához. Az értekezlet a székely tanoncképzés mellett foglalt állást, de a miniszter feladatának tekintette a képzett tanoncok Székelyföldre való fokozatos visszatelepítését, illetve azok lehetőleg székelyföldi ipartelepeken képzését. A mezőgazdasági eszközöket előállító háziipar vállalati úton történő továbbfejlesztésére helyszíni tanulmányozást, a vasipar fellendítése érdekében pedig még külföldi (ausztriai, stájerországi) tanulmányutakat is kilátásba helyeztek. A kisipari szövetkezetek alakítását a központi hitelszövetkezet feladatkörébe utalták. A háziipari vállalatokat és a magántulajdonban levő gyárakat a korábbi módon kívánták támogatni, az új háziipari foglalkozásokat pedig vándor tanfolyamok révén tervezték meghonosítani. Az emlékirat javaslatai között azonban csak a szlöjdoktatás megvalósítására történt kísérlet. A minisztérium a mezőgazdaságieszköz-készítő háziipar meghonosítására a budapesti kézimunkára nevelő egyesületet kérte fel, amely a szlöjd (kézügyességre nevelő) tanfolyamok rendezésére vonatkozó javaslatát többszöri sürgetés után 1899. január 31-re készítette el, azonban a miniszter nem hagyta jóvá. Hegedűs Sándor miniszter (1899. febr. 26.-1902. márc. 4.) pedig már nem tulajdonított nagy fontosságot a szlöjdoktatásnak, és 1899 tavaszán „nevelőegészségügyi" jelentőségére hivatkozva a kereskedelemügyi tárca ügyköréből a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium ügykörébe utalta át a kérdést.

23 Br. Dániel Ernő miniszter még 1899 elején a székely gazdasági helyzet tanulmányozására Székelyföldre látogatott, székely származású utóda 1900 nyarán 22 Országos Hírlap, 2. (1898) 138:12. (máj. 19.) 23 MOL K 232.1899-IV-1710. (9479/1899.) 64