Levéltári Közlemények, 77. (2006)
Levéltári Közlemények, 77. (2006) 1. - IRODALOM - Fejérdy Tamás: Szabó Csaba: A Szentszék és a Magyar Népköztársaság kapcsolatai a hatvanas években. Budapest, 2005 / 154–158. o.
Irodalom gas árat szabott Magyarországról való távozásáért. A bíboros ügyének rendezését áttekintve egy új, érdekes szemponttal szembesíti az olvasót Szabó Csaba. A szakirodalomban Mindszenty lemondatásával kapcsolatban kibontakozó vita elsősorban VI. Pál szavait elemezve fogadja el vagy cáfolja, hogy a pápa a sixtusi kápolnában valóban megígérte-e neki, hogy ő marad az esztergomi érsek. A Szerző rámutat arra, hogy a levéltári dokumentumok szerint már „az 1971 nyarától zajló egyeztetéseken felvetődött, sőt határozott magyar igényként fogalmazódott meg Mindszenty József lemondatásának igénye." (47.) Ezt, úgy látszik, a szentszéki tárgyalófelek is elfogadták, így Szabó számára kérdéses, hogy valóban tett-e ilyen ígéretet a pápa, de hozzáteszi, hogy végleges választ csak a még zárolt dokumentumok feloldásakor kaphatunk. Összegzésként Szabó Csaba rámutat, hogy a tárgyalások folyamán az egyes kérdésekben gyakorlatilag kivétel nélkül a Magyar Népköztársaság tudta érvényesíteni akaratát. Ennek kapcsán teszi fel azt a kérdést: „valóban a Vatikán »Os£po/z'íz7:«-járól van-e sző, nem pedig inkább a Magyar Népköztársaság »Vatikán-politikájáról«?" (47.) Válaszában arra mutat rá, hogy a magyar kormány számára sem annyira a részeredményeknek tekinthető megállapodások jelentették a kétoldalú tárgyalások legjelentősebb elemét, hanem a fokozatosan normalizálódó kapcsolatok, amelyek valójában egy nagy, a Szovjetunió, a Szentszék és az Amerikai Egyesült államok által végzett kísérlet tárgyát képezték: ennek során Magyarország mint kevés kockázatot jelentő kísérleti terep szerepelt. A folyamatos tárgyalás és a fokozatosan kiépülő kapcsolatok egyúttal mindkét tárgyalófél számára fontos információs és hírszerzési lehetőséget is biztosítottak. A bevezető tanulmányt követi a kötet központi része, amely az 1962 és 1972 közötti kapcsolatok és tárgyalások jelenleg hozzáférhető dokumentumait tartalmazza. A korábbi hasonló szándékú kiadványokkal szemben két pozitívumát és újdonságát kívánjuk kiemelni ennek a forrásközlésnek. Egyrészt nem csupán egy-egy levéltárban végzett kutatásokra támaszkodik, hanem az egyházpolitikával foglalkozó valamennyi korabeli szerv jelenleg hozzáférhető anyagát felöleli: az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában őrzött dokumentumok mellett nemcsak az MSZMP Politikai Bizottsága és az Állami Egyházügyi Hivatal irataiból közli a témára vonatkozó dokumentumokat, hanem az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztálya, a Külügyminisztérium, a Minisztertanács és a Népköztársaság Elnöki Tanácsa dokumentumait is feltárja. Másrészt a dokumentumokat nem egyszerű fakszimile másolatban, vagy átírásban közli, hanem előre lefektetett szempontok szerint, tudományos forrásközlés igényével, jegyzetekkel ellátva tárja az olvasó elé, nagymértékben segítve így a további kutatást és a dokumentumok kritikus vizsgálatát. A forrásközlés szempontjait bemutató fejezet ugyanakkor igen jól mutatja a téma kutatásának nehézségeit és lehetőségeit is: a korszakra vonatkozó anyagok zárolásában és titkosításában fellelhető ellentmondásokat, az egyházi levéltárakban való kutatás nehézségeit stb. Maximálisan egyet tudunk érteni a Szerzővel, amikor hangsúlyozza, hogy a felmerülő nehézségek és korlátok ellenére 35-40 évvel az események után a kritikus történelmi feldolgozásnak jó esélye lehet arra, hogy a hiányos ismeretekből is — 156