Levéltári Közlemények, 77. (2006)

Levéltári Közlemények, 77. (2006) 1. - IRODALOM - Blazovich László: Lakos János: A Magyar Országos Levéltár története. Budapest, 2006 / 141–144. o.

Irodalom lett volna az a hely, ahol a nevek mellé lehetett volna írni a szolgálati időt és a beosztást. Ez sajátos módon csak a miniszteriális személyeknek járt ki. Általánosan elfogadott vélekedés, miszerint azért lesz egyre kevesebb jeles történész a levéltár személyi állományában, mert egyre több lehetőség adódik számukra a másutt elhelyezkedésre. (A függelékben közölt személyi kimutatásokból mindez remekül kiolvasható. Kár, hogy az 1965 és 2005 közötti negyven évből nem került be a sorba egyetlen jegyzék sem.) A folyamatba belejátszhattak a történetírásra vonatkozó szemléletmód változásai, amelyek elvezettek a köztörténetírásától a pozitivista, majd gazdaságtörténeti és szellemtörténeti irányzatok után nyugaton a totális, hazánkban a marxista történetírásig, utána pedig a posztmodernig és a történeti szkepticizmusig. Mindez nem kedvezett a levéltár anyagközeiben dolgozó munkatársainak. Ebből a nézőpontból tekintve nem véletlen, hogy a pozitivista történetírói korszakban számos vezető történész dolgozott a levéltárban, majd fokozatosan adták át helyüket másoknak. Az anyaghoz kötődés a levéltár kiadványainak listájából kiderül. A mindenkor „örökzöld" és nagyon fontos forráskiadványok mellett igazgatás- és kormányzattörténeti kötetek, továbbá irategyütteseket bemutató feldolgozások láttak napvilágot. Nem ártott volna kitérni rájuk bővebben, hiszen az intézményről alkotott képet ezek határozzák meg a külvilágban. A levéltár önálló folyóiratáról, a Levéltári Közleményekről ugyancsak szívesen olvastunk volna többet. Ez utóbbiról Buzási János írt a folyóiratban 1993-ban. Az élet hozta változások jól kiolvashatók a kötetből. A Magyar Országos Levéltár dolgozóinak száma még a két világháború közötti időben sem haladta meg egy mai nagyobb megyei levéltár személyi állományának számát, 40-50 fő között mozgott. Ez a létszám a század végére az ötszörösére növekedett. Nemcsak új munkák: szervellenőrzés, digitalizálás stb. jelentek meg, hanem a már meglévők is kiterjedtebbé váltak. Tekintsünk a kutatók már-már mérhetetlenül megszaporodott számára, őket ki kell szolgálni; a reprográfia egyre szélesebb körű feladataira, valamint a gazdasági osztály terheire. Biztonsági szolgálat életre hívására pedig ki gondolt volna még negyedszázada is. A Magyar Országos Levéltár történetét bemutató munka ismertetőjétől nem kívánhatja az Olvasó, hogy a terjedelem adta keretek között részletes, aprólékos elemzést készítsen róla. A terjedelmes, világos stílusban megírt és adatokban gazdag alkotás elkészülte után tovább folyhat a búvárkodás az intézmény történetében, a mű pedig megkezdheti önálló életét olvasói körében. Blazovich László 144