Levéltári Közlemények, 77. (2006)

Levéltári Közlemények, 77. (2006) 1. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Molnár Antal: Murin András jezsuita szerzetes szekszárdi útinaplója 1710-ből / 105–139. o.

MOLNÁR ANTAL MURIN ANDRÁS JEZSUITA SZERZETES SZEKSZÁRDI ÚTINAPLÓJA 1710-BŐL THE TRAVEL DIARY OF THE JESUIT MONK ANDRÁS MURIN WRITTEN IN SZEKSZÁRD IN 1710. This work consists of a preface and the travel diary of the Jesuit monk András Murin. Although, historical data about Tolna County are quite insufficient, the main merits of this unique publication lie in providing információn in connection with Tolna County liberated from Turkish oppression. The source is stored by the Budapest Archives of the Society os Jesus of which most part of its collection was destroyed in 1950. This document has been utterly unknown to researchers befő re. In 1703 the Jesuits acquired the right of inheritance to the Abbey of Szekszárd. The actual possessor of the abbey, Mihály Mérei, became a follower of Ferenc Rákóczi; therefore in 1709 he was taken prisoner by the troops of the emperor and finally lost the abbey. At the beginning of 1710, the Jesuits could enter intő the inheritance of Szekszárd, and András P. Murin was charged with this duty and sent to Tolna County. The monk reports particularly on his journey from Nagyszombat (today Trnava, Slovakia) to Szekszárd and his one-month-long stay in the town. Besides data on estate management and pastoral tasks, the diary includes several interesting facts and details depicting what life could be liké 300 years ago. A forrásról A magyarországi hódoltság, illetve a török kiűzése utáni időszak forrásviszonyai időszakonként és területenként is eléggé nagy különbségeket mutatnak. A korszak kutatói előtt jól ismert az a tény, hogy a 16. századból a nagy mennyiségű török forrás mellett kevés magyar provenienciájú dokumentummal rendelkezünk, míg a 17. században a szaporodó magyar iratokkal fordított arányban apadnak el az oszmán források. A bőségesnek mondható alföldi mezővárosi és földesúri iratanyaghoz viszonyítva a Dunántúlon sokkal jelentősebb az egyházi intézmények, főleg a jezsuiták után fennmaradt dokumentáció.

1 A török kiűzését követő első évtizedekből nagyrészt csak a kamarai adminisztráció és a birtokjogok érvényesítése körüli perek iratanyagából tudunk tájékozódni a felszabadult területek viszonyairól. Szakály Ferenc éppen három évtizeddel ezelőtt állapította meg, hogy a 17. századi Tolna megye országos viszonylatban is lesújtóan rossz forrásadottságokkal rendelkezik.

2 Nyilván részben ezzel is magyarázható, hogy az általa tervezett, hódoltság kori megyetörténet végül nem készült el.

3 Az 1686 utáni idő1 MOLNÁR, 2006. 2 SZAKÁLY, 1973-1974. 262. Vö. még: MOLNÁR, 2005/b. 3 A fent említett közleményen kívül csak a török uralom első időszakát dolgozta fel: SZAKÁLY, 1969. Tolna megye történetírásával kapcsolatos tapasztalatairól később külön is megemlékezett: SZAKÁLY, 1998. 5-10. Szakály dolgozatain kívül Szilágyi Mihály tanulmánya érdemel említést: SZILÁGYI, 1978. Hegedűs László írásai gyakorlatilag Kammerer Ernő adatgyűjtésének kivonatolásából állnak: HEGEDŰS, 1979; HEGEDŰS, 1997. 105 Levéltári Közlemények, 77. (2006) 1:105-139.