Levéltári Közlemények, 76. (2005)

Levéltári Közlemények, 76. (2005) 1. - KÖZLEMÉNYEK - Erdélyi Gabriella: A „Sacra Poenitentiaria Apostolica” hivatala és magyar kérvényei a 15–16. században. Máodik közlemény / 3–103. o.

Erdélyi Gabriella: A „Sacra Poenitentiara Apostolica" hivatala és magyar kérvényei a 15-16. században egy főre jutó arányát a viszonylag kedvező forrásadottságokkal rendelkező 15. századi és kora újkori városokban. A statisztikák megbízhatósága mellett és ellen felhozott, a mérés lehetősége iránt jogos szkepticizmusra okot adó érvek ismertetése helyett itt csupán a nézetek sokféleségére utalnék: vannak, akik igazoltnak látják, mások kifejezetten tagadják

111 Elias tézisét, míg az óvatosabbak arra korlátozzák magukat, hogy a késő középkorban az erőszak szintje viszonylag magas volt. így a vita másik pontja, hogy akkor mikor is indult hanyatlásnak: a 16. században, vagy csak a 17-18. század fordulóján? A Penitenciária-kérelmek nagy előnye a helyi forrásbázis sokféleségével szemben az anyag egyneműsége egész Európában. Hátránya, hogy a szisztematikus regisztráció időtartama alig több egy évszázadnál, így változás kimutatására aligha alkalmas. A 15. századi helyzet felmérésében azonban segíthet. A részleges eredmények alapján - amelyek például egy kivételesen „erőszakos" skandináv és magyar társadalmat tükröznek - egy változatos kép körvonalai sejthetők.

112 A különbségek pontos felméréséhez szisztematikus összehasonlításra lenne szükség. Amennyiben a régiónként jelentős különbségek igazolódnak, még inkább érdemes lesz elgondolkodni az egységes és hosszú távú csökkenő tendencia makromodelljének alkalmazhatóságán. Arról nem is beszélve, hogy az ingadozás lehetőségét is komolyabb megfontolás tárgyává kellene tenni. Kérdés persze, hogy a Penitenciária-kérelmekkel valójában mit mérünk. Nyilvánvaló, hogy csupán közvetett információval szolgálhat a helyi társadalmak erőszak szintjére vonatkozóan. A helyi forrásbázisok kiegészítéseként, kontroliforrásaként azonban nagyon fontos szerepe lehet, amelyhez egy nagyobb nemzetközi projektre lenne szükség. Önmagában nézve elsősorban inkább a mindennapi erőszak megjelenésének és kezelésének vizsgálatát teszi lehetővé egy újabb perspektívából. Ez azonban, úgy vélem, inkább előny, mint hátrány. Az erőszak történeti antropológiai, illetve a témához a másik irányból, a jog használata felől közelítő jogantropológiai

113 mikroelemzéseknek a meglátásai ugyanis engem arról győztek meg, hogy ezen az úton sokkal közelebb juthatunk egy a miénktől eltérő kultúra megértéséhez, a korabeliek cselekedeteinek logikájához, az egykori valóság töredezettségéhez. És itt visszatérnék gondolatmenetem kiindulópontjához, a késő középkori erőszak és kegyesség - ma döbbenettel szemlélt - ellentmondásához. Egyes jól dokumentált korabeli bűntény sűrű elemzése

114 arra utal, hogy a bíróságok használata és az erőszakhoz folyamodás ugyanannak a folyamatnak a részei: a mindennapi konfliktusok kezelésének - intézményes és informális - eszközei. Ez magyarázza az ítéletek fent említett gyakori elmaradását is: a feljelentés célja nem a bíróság ellenfelet elítélő döntése, hanem csupán egyik lehetséges eszköze az A Schwerhoff által említetteken kívül érdekes e tekintetben DlNGES, 1998. Csukovits Enikő más véleményen van. 14. és kora 15. századi városkönyvekben (Selmecbánya, Kassa, Zágráb, Pozsony) a bírósági bejegyzéseket, levélesítéseket vizsgálta. Szerinte a mindennapi erőszak itt tükröződő magas szintje nagyságrendileg megegyezik a nyugat- és közép európai polgárság erőszakos cselekedeteinek mennyiségével. CSUKOVITS, 2004.159-160. A megközelítés lényegét és irodalmát ismerteti MÁTAY, 2003.178-182. L. pl. egy utcai verekedés mikrotörténetét egy 16. századi toszkán kisvárosból WEINSTEIN, 2000. 95