Levéltári Közlemények, 76. (2005)

Levéltári Közlemények, 76. (2005) 1. - KÖZLEMÉNYEK - Erdélyi Gabriella: A „Sacra Poenitentiaria Apostolica” hivatala és magyar kérvényei a 15–16. században. Máodik közlemény / 3–103. o.

Közlemények hatan gyerekkorukban rokonaik által rájuk kényszerített házasságuk érvénytelenítésének szándékával. Az azonban talán megállja a helyét, hogy a mindennapi emberek körében a római hivatal házasságukkal kapcsolatos problémáik kezelésének ismert és szükség esetén igénybe vett fóruma volt. A tíz nő mellett ugyanis 42 férfi és 79 házaspár kereste meg a Penitenciáriát ilyen céllal (összesen tehát 132 kérelemmel). Ezen felül a nemesként vagy mágnásként azonosítottak (három nő, három férfi, kilenc házaspár) kérelmei a házassági ügyeknek csupán 10%-át alkotják. Az ájtatossági engedélyek között, amint már megállapítottuk, szintén viszonylag magas volt a felső társadalmi rétegek aránya: az összes kegyességi kérelemnek 11%-át alkották. Szűkítsük a képet most e felső rétegekre: a mintegy 160 nobilis és magnificus mindössze 1%-a kereste a hivatalt házassági esettel, míg 64%-uk (102) kegyességi kérelemmel jelentkezett, vagyis elsősorban ez utóbbiakban kérték a gyóntatóhivatal levelét. Ez azért érdekes, mert például az itt kibocsátott, gyóntatóválasztással és teljes bűnbocsánattal járó leveleknek jóval kisebb társadalmi presztízse lehetett, mint a Kancellárián a pápa által sajátkezűleg szignált hasonló engedélyeknek. Nem lep meg tehát, hogy az előkelők aránya valóban jóval magasabb volt e hivatal klientúrájában.

43 Mégis azok közül is nem kevesen, akik megengedhették volna maguknak a jóval drágább és értékesebb okmány beszerzését, a Penitenciáriát választották. A gyóntatóhivatal népszerűsége számukra elsősorban talán nem olcsó, hanem gyors, olajozott és rugalmas ügyvitelében rejlett. A Magyarországról érkezők ügyeinek intézését pedig már a 15. század első felében is hazai ügyvédek intézték.

44 A hivatal laikus közönségének nagy része azonban a fentiekben egyszerű embereknek nevezettek, vagyis a társadalom nagy többségét kitevők tág körébe tartozott. A 160 nemes (123) és mágnás (36), akik közül 16-an egyházi személyek, a kérelmezők alig több mint 5%-át alkotja. E 160-ból ugyan néhányat már én azonosítottam, többségük neve mellett azonban a regisztrumban szerepel valamilyen erre utaló (nobilis, magnificus, baronus, comes, miles, armiger, castellanus, capítaneus regis) cím. A bárók és a birtokos középnemesek, mégha a kérvényben csupán egyszerű nemesként vagy laikusként szerepelnek is, természetesen nevük alapján nagy biztonsággal azonosíthatók.

45 A néhány telkes kisnemesek vagy 43 Vö. LUKCSICS, 1931-1938., ahol a nemesség és az arisztokrácia képviselői nyújtották be a gyónta tólevél- és indulgencia kérelmek több mint felét. 44 Penítentiariae proairator: Pangratius Blasü de Zemlir, váradhegyfoki prépost (LUKCSICS, 1931-1938.

1. 66.); Lövöldi Mihály magister, 1430. (KÖRMENDY, 1990. 59, 61.); Sabnicza-i Koprith Mihály, zágrábi egyházmegyés nős klerikus, 1438. (ASV SPA, vol. 2. fol. lOOr). A magyar gyóntatókra MONAY, 1956. 18-69. A A Penitenciária scriptora. 1418-ban: Dyonisius Johannis de Hene (LUKCSICS, 1931-1938. I. 55.). A Kancellárián szintén dolgozott egy vagy két magyar klerikus (mint scriptor, abbreviator, corrector, stb.), 1. FRENZ, 1986. 241. A Penitenciária német tisztviselőire 1. SUCHARD, 1991. 84,87. 45 A bárók legtöbbször cím nélkül vagy nobilis, comes címmel szerepelnek (pl. Tallóci Frank és Kusalyi Jakcs Ilona cím nélkül, Vingárthi Geréb János és felesége Zsófia egyszerű nemesként). Egyes ismert birtokos nemesek (pl. Blasius Zele de Zentbalas et Elena eius uxor) szintén előfordulnak cím nélkül. Néhány kérelmezőt azonban a kérelem szövege alapján azonosítottam nemesként. Pl. Johannes de Krestur kérvényében: simulcum aliis nobilibus (ASV SPA, vol. 3. fol. 85v 1450). Vagy például mivel Anna puella filia quondam Georgii Korlath civis Waradiensis házassági ügye itthon már a királyi kúriára is felkerült, őt szintén nemesként azonosítottam. ASV SPA, vol. 93. fol. 162r-v (1536). A 74