Levéltári Közlemények, 76. (2005)

Levéltári Közlemények, 76. (2005) 2. - IRODALOM - Dominkovits Péter: Molnár Antal: Mezőváros és katolicizmus. Katolikus egyház az egri püspökség hódoltsági területein a 17. században. Budapest, 2005. (METEM könyvek, 49.) / 274–279. o.

Irodalom összekapcsolása és annak az új elméletnek a kialakítása, amely a magyarok lakta területek hitújításával kapcsolatban óhatatlanul háttérbe szorította a korábbi, Révész Imre nevéhez kötött, kevésbé kidolgozott földesúri/patrónusi reformáció koncepcióját. Szakály Ferenc óriási érdeme, hogy előbb említett munkájának mikrotörténeti tanulmányaiban adatokkal gazdagon alátámasztva megrajzolta több, a földesúri kötöttségektől szabadulni akaró, hitét maga választó hódoltsági mezővárosi polgár arcélét, és további kutatási szempontokat is adott. Mindezt elsősorban a kereskedelemhez kötődő párhuzamos paraszt-polgári, reformátori életpályákon keresztül, bemutatva társadalmi környezetüket és feltárva kapcsolataikat, ami által a mezővárosi reformáció elmélete „élettel telivé" vált. Munkája újabb kutatásokat insiprált,

4 ezek sorába illenek Péter Katalin legújabb kutatásai, amelyek a problémakört egészen új dimenzióba helyezték. Az ő megítélése szerint ugyanis az egykori lakosságnak - tényleges személyi függetlenségének és az intenzív vallási tájékozódásnak köszönhetően - településtípustól függetlenül jóval nagyobb beleszólása volt a felekezetválasztásba, mint azt korábban gondoltuk.

5 Molnár Antal fenti, kiterjedt forrásbázisra támaszkodó kötete egy, a lakosság felekezetválasztását analizáló esettanulmány, amelynek célja, hogy bemutassa a 17. századi hódoltsági katolikus mezőváros, Gyöngyös egyházi intézményeinek működését és azok területi, társadalmi hatókörét. A kiemelkedően jó forrásadottságú „kutatási terepen" a katolikus reform, illetve a felekezetképződés nézőpontjából rajzolódik ki itt a mezővárosi lakosság és a katolikus intézményrendszer differenciált viszonya, ami - a toposszá rögzült fogalompár kizárólagosságát megkérdőjelezve - valójában egy másik lehetőséget jelentett. A gyöngyösi egyházi intézmények működésének vizsgálata előtt - azok megértését segítendő - a szerző részletesen bemutatja a település helyét és szerepét a térség településhálózatában, illetve az egri püspökség területén. Az egykori egyházi hierarchia szerint a Jászó és Kassa székhelyű, a 17. században igen nagy kiterjedésű egri püspökség az esztergomi érsekség és a győri püspökség után következő leggazdagabb javadalomnak számított, majd a 16. század derekán alig egy évtized alatt összeomlott a katolikus egyházszervezet az egyházmegye hódolt részein, és jelentős pasztoráció csak az 1620-as évektől indult meg. Az egyházmegye a magas szintű világi papi utánpótlásra törekedve - Losy Imre püspökségének idejétől (1633-1637) bizonyosan - a nagyszombati egyetemen, illetve bécsi Pázmáneumban taníttatta növendékeit, ennek köszönhetően az 1650-1660-as évtizedre a világi papság soraiban döntő változás állt be. Habár a felekezetképződés elemei közül ebben az egyházmegyében is a plébániaképződés, a plébániahálózat rekonstrukciója volt a leglassabb, a szerző hangsúlyozza a katolikus kontinuitást a hódoltsági területeken. Rámutat arra, hogy ezek egyes kiemelkedő, a középkortól kezdve folyamatos centrumaiban (pl. Gyöngyös és Jászberény) a katolikus intézményrendszer - részben a csekély földesúri befolyásnak köszönhetően - a 16. században is tovább élt, majd a következő században a katolikus reformmal összefüggésben dominánssá fejlődött. Ezen városok közül a legfontosabb az Alföld és az északi hegyvidék találkozásánál fekvő, nagy fontosságú kereskedelmi és kéz4 A fenti kötetről (SZAKÁLY, 1995.), az erényekről és a felvetődő kérdésekről 1. BALÁZS, 1997.; BENDA, 1997.; BÁCSKAI, 1997.; PÉTER, 1997. 5 PÉTER, 2004. 275