Levéltári Közlemények, 76. (2005)

Levéltári Közlemények, 76. (2005) 2. - FORRÁSOK - Baráth Magdolna–Feitl István: Szovjet–magyar csúcstalálkozó 1953. december 3–4-én / 253–268. o.

Források fordulat terén Magyarország ment egyelőre legelörébb. Ez arra kötelez bennünket, hogy jól dolgozzunk, mert a többiek is utánunk jönnek. Megértettük valamennyien, hogy jobban kell dolgozni, ha igazolni akarjuk a szovjet elvtársak segítségét és [u.?] Azzal a meggyőződéssel tért vissza a delegáció, hogy helyes úton járunk, és megtettünk mindent, hogy a helyes utat megvalósítsuk. A delegáció látogatása megerősítette az elvtársi kapcsolatokat a Szovjetunió Kommunista Pártja vezetésével és megnyugtatta őket, hogy amennyiben a dolgok továbbvitele a Politikai Bizottságtól függ, természetesen az általuk adott tanácsok szellemében fogunk dolgozni. Ezeket a tanácsokat és szempontokat nekünk be kell dolgozni pártunk munkájába és programjába. Néhány határozatra mindjárt szükség lesz: 1.) kölcsön; 2.) kongresszus kérdése, politikai referátum legyen a tanácsokról; vagy az államhatalmi szervek munkájáról; 3.) KGST tervek; 4.) a Politikai Bizottságnak állást kell foglalnia a delegáció munkájáról is. A feladatokat, amit a Politikai Bizottság ránk bízott, lényegében elvégeztük, ha a kölcsön összegéből csak a felét is hoztuk haza. És szeretném, ha a Politikai Bizottság minden tagja megérezné azt a megnőtt felelősséget, amit Moszkvából hoztunk, és annak tudatában, hogy tőlünk többet várnak, mint amit eddig nyújtottunk, ennek meg kell felelni. FARKAS MIHÁLY: A Rákosi elvtárs által elmondottakkal egyetért. Küldöttségünk nagyon értékes eredményekkel tért haza. Az eredmények azt mutatják, nagyon helyes volt, hogy a párt és a kormány delegációt küldött a Szovjetunióba, hogy tárgyaljon a Szovjetunió Kommunista Pártja vezetőivel a pártról és gazdasági kérdésekről, a kölcsön kérdéséről. Habár a 200 millió rubel hitelből csak 100 milliót kaptunk, az a véleményem, hogy ez az összeg is nagyon komoly segítség, és a többit, ami hiányzik, azt magunknak kell előteremteni. Az elvtársaknak az volt a benyomásuk, hogy bizonyos területen nem mentünk el elég messze. Az átcsoportosítás terén szívükhöz nőttek bizonyos elképzelések, beruházások, és ez persze nekünk külön nehézséget jelent. Mi nem tudjuk a szükséges anyagi- és pénzügyi hiteleket előteremteni az új politika biztosítására. Nagyon komoly benyomást tett Malenkov elvtársnak az összefoglalója, ahol nagyon komoly szemrehányást tett. Nem elég szolidan kértük a 200 milliót. Ha a delegáció nem ment volna, egy vasat sem kaptunk volna. Alaposan kell körülnézni, hogy jövőre mire van szükség. Ne forduljunk a Szovjetunióhoz olyan kéréssel, amelyről kiderül, hogy nem volt elég szolid. Ez azt is mutatja, hogy gazdasági embereink nem elég szolidak. Tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy saját erőből oldjuk meg a feladatokat. A Politikai Bizottság adjon megfelelő utasítást a Tervhivatalnak, hogy a hiányzó összeget teremtse elő. A metró 50 millióra csökkent [?]

31 A hiányzó összeget 1954-ben mutatkoztak meg az Életjel (Fábri Zoltán) és a Simon Menyhért születése (Várkonyi Zoltán) című filmekkel. Nemzetközi sikert ez előtt legutoljára az 1948-ban készült Talpalatnyi pld aratort. 31 1953 második felére az új gazdaságpolitikai program nyomán a földalatti vasútépítés hitelkeretét az MT július 31-i döntés nyomán jelentősen csökkentették, ezen kívül a Tervhivatal elrendelte az 1953-ban még le nem szállított összes importtételek, valamint az 1954. évi importkeret teljes törlését. Végül az 1954-1955-re a beruházási keret olyan alacsonyan határozták meg, hogy az egyet jelentett az építés leállításával. (Az 1954. évi hitelkeret az 1953. évi 30%-a.) Ez egyet jelentett azzal, hogy a Földalatti Vasútépítő Vállalatnál dolgozó több, mint 8000 főből rövid határidővel 4000 főt el kellett bocsátani. Az 50 264