Levéltári Közlemények, 76. (2005)

Levéltári Közlemények, 76. (2005) 2. - FORRÁSOK - Strassenreiter Erzsébet: Peyer Károly emigrációs levelezése politikustársaival, 1948–1956 / 149–251. o.

Strassenreiter Erzsébet: Peyer Károly emigrációs levelezése politikus társaival (1948-1956) van, és azt jobboldalinak tartja. Az utazásomat ő nagyon szükségesnek tartja és megígérte a közbenjárást. Ma beszéltem Vargával, aki szintén mindent megígért. A napokban sürgettem a döntést, és megmondtam, mi készül otthon és erre az volt a válasz ez más és adjam be írásban. Ez megtörtént pénteken és azóta nem is lehet még más hír, mint eddig volt. Figyelmeztettem az illetékeseket az otthoni népfrontos alakulásokra, és nem lehet tudni, mi készül odahaza, és sürgősen fel kell venni az érintkezést az otthoniakkal és ez csak Bécsből lehetséges - erre néztek nagyot. Sajnos fogalmuk sincs a helyzetről, és maguk sem tudják mit kell tenni. Nem tudom, meddig bírom ezt az állapotot. Én rajtam tapostak a horthiék [!] több mint 25 éven át és elvittek a nácik és kaptam a bolsiktól nyolc évet, és kilátásom van, hogy itt is hasonló sorsban részesülök. Nem pillanatnyi kifakadás ez, hanem annak az elkeseredésnek egy megnyilatkozása, amely hónapok óta bennem dúl. Kezeld ezt bizalmasan, de meg kellett írni, hogy a helyzetet helyesen tudjad megítélni. És most ebben a hangulatban jelennek meg a különböző megnyilatkozások az egyik Borsos-Presser, Kovács Imre és Borbándy. A napokban írt Auer egy választ. Én nem akarok ezekkel a jelenségekkel foglalkozni, de azt károsnak tartom, mert még messze van az, az idő, amikor ezekről a dolgokról komolyan beszélni lehet. Bizonyos bajok vannak, és azokat igyekezni kell kigyomlálni, de sajnos azok, akik kívül állnak, ezt a munkát nem fogják tudni elvégezni, sőt állásfoglalásuk a kommunisták törekvéseit támasztja alá. Sikerült egy oly széthúzást teremteni, amit kívántak és ma már Kovács Imre ismét abba a tévedésbe esett, mint 1945-ben, amikor az oroszok elé ment, mert nem tudta bevárni, amíg azok oda jöttek és azok, mint kémet fogták le, és cipelték magukkal, míg egyszer a fogolytáborból meg tudott szökni? Maga írja le ezt könyvében. Ezek a szertelenségek támaszt kapnak még Nagy F [erencjnél, aki ha nem is helyesel mindent, mégis belekóstol és készül Bécsbe utazni, de nem tudom miért. Vannak sejtelmeim és ezeket mások is tudják, és ez egy ellenmozgalmat váltott ki a jobboldalnál. Hogy ilyen körülmények közt, hogy lehet eredményes munkát kifejteni, azt nem tudom. Megindult egy mozgalom, amelynek elindítói épp oly felelősek, mint azok, akik ezt tűrik, és ha Borbándy cikkét helyeselik, nem tudom, hogy ez a felfogás, hogy egyeztethető össze a hivatalos USA felfogással. Én érdemben nem kívánok válaszolni egyik cikkre sem és Auer egy pár kérdést kitűnően elintézett. A Szabad Magyar Munkás ügye is kezd tarthatatlan lenni. Andrékó oly szempontokat képvisel, amit én nem helyeselek. A te cikkeddel kapcsolatosan megírtam, hogy én az ő álláspontját nem osztom és az én cikkeimmel kapcsolatosan is oly megjegyzést írt, ami nem volt helyes. Már hetek óta leveleimre nem válaszol és a küldött anyag sem jelent meg a lapban. Ma kaptam meg a 82. számú lapot, tehát június 18-án, amelyből hiányzik a mi határozatunk, amelyben üdvözöljük a kiszabadult elvtársainkat, amit neked is megküldünk. Az Új Hungária hoz közlést, de mi nem. Levelemben kérdem beteg-e vagy, mi az oka a késésnek. Nincs válasz. Most kap a lapért, úgy tudom, 200 $, ami bőségesen elegendő és abból az ő munkája is honorálva van, de erről sem ír semmit. Oly informátiokat küldött a Világosság elnökéről, amelyekről kitűnt nem helytállók és én kénytelen voltam ezt elismerni. A baj az, hogy Parisban nincs ember, aki alkalmas volna a mozgalmat ott képviselni. Akik, ott voltak, Szűcs és Faragó, erre nem alkalmasok és nem is vesznek részt 245