Levéltári Közlemények, 76. (2005)

Levéltári Közlemények, 76. (2005) 2. - FORRÁSOK - Strassenreiter Erzsébet: Peyer Károly emigrációs levelezése politikustársaival, 1948–1956 / 149–251. o.

Strassenreiter Erzsébet: Peyer Károly emigrációs levelezése politikus társaival (1948-1956) A győri fiatalemberek meneküléséről jelzett feljegyzések eddig még nem érkeztek meg. Nagyon érdekes, amit leveledben írsz, hogy néhány bebörtönzött elvtársat szabadlábra helyeztek. Sajnos, ez a szabadság nem sokat ér részükre, mert ismerem a munkaviszonyokat Tatabányán, és el tudom képzelni, hogy milyen körülmények között kell ott dolgozniuk. Levelednek, Olajos Istvánra vonatkozó részét lefordíttattam és elküldtem az IRCnek, hadd lássák, milyen jó hatása van a segélyezésnek. - Amennyiben, a Saluner-strassén

142 lévőknek segítségére tudok lenni, nagyon szívesen megteszem, - kérem a nevüket és személyi adataikat, - majd megkísérlem részükre a továbbjutást. Megnehezíti a körülményeket, azonban az, hogy ők már időn túl érkeztek ki és így Amerikába való bevándorlásukra nem sok remény van. Jelentkezhetnek ugyan a szabályszerű kivándorlásra, de ez előreláthatólag hosszú időt vesz igénybe. Bécsből ideérkezett pár héttel ezelőtt egy ügyvéd, aki szoros összeköttetésben állott velem odahaza és az amerikaiaknál bizalmi szolgálatot teljesített Bécsben. Rendkívül érdekes adatokat közölt velem. Főként a recski internáló táborról, amellyel a napokban részletesen foglalkozni fogunk. Elekes elvtárs írt ide, elég későn, ügyében nyomban intézkedtem és táviratilag ment utasítás, hogy részére az összeget az IRC folyósítsa, amit külön táviratban én is megírtam neki. Az „Ember" kért példányait még nem tudtam megkapni, el kell mennem értük, azóta egy csomó cikk jelent meg, amelyben támadások vannak bizonyos személyek ellen, amelyek nem mindenben helytállók, de nekem a cikkekre semmi befolyásom nincs. Ezt valaki Münchenből, vagy máshonnan irányítja. Kemény Györgyről

143 már megírtam a véleményemet, ahhoz egyebet nem kell hozzáfűznöm. Ha Elekes elvtárs megírja kanadai címét, úgy a szóban lévő összeget Schöller elvtárs meg fogja neki küldeni és remélem, hogy mi is hozzá tudunk ahhoz adni valamit. - Az itteni elvtársak anyagilag megteszik kötelességeiket, más irányban is és nagyon sok olyan terhet vállaltak magukra, amely a Párt összességére tartozik. Levelednek azt a megállapítását, hogy „nincs szükség régi, több évtizedes munkásmozgalmi múlttal bíró elvtársakra", a legkevésbé sem helyeselhetem, mert ha ez a hozzánk való tartozás csak attól függ, hogy anyagilag mit tudunk nyújtani, akkor tényleg nagyon soknak kellene kilépnie. Mi egy szegény párt vagyunk, bennünket nem támogatnak, sem a papok, sem az Arbeiter Hilfswerk nem tart ki, hanem mindenkinek meg kell dolgoznia keservesen azért a pénzért, amit kap. Feleslege senkinek nincs, de ameddig tud, minden áldozatot meghoz. A mai napon érkezik ide Hanzély elvtárs, akitől a Centerre vonatkozólag bővebbeket fogok megtudni, mert újabbat nem tudok. Én is tudom, hogy helyes lett volna Elekest átvinni, - erre vonatkozólag javaslatot is tettem, nem rajtam múlt, hogy javaslatomat másutt elgáncsolták. - Úgy látom, hogy nem nagyon sikerült Neked Menekülteket fogadó ideiglenes, átmeneti gyűjtőhely Zürichben. Kemény György, szociáldemokrata közgazdász, Londonból 1946 végén hazatért és közreműködött az SZDP három éves tervének kidolgozásában. Részt vett az egyesülés előkészítésében, az MDP tagjaként még egy ideig tevékenykedett, majd 1948 végén emigrált, Londonban telepedett le. 1951. október 19-től 1959. szeptember 30-ig a SZER magyar osztályának belső munkatársa, Pannonicus néven publikált és szerepelt a rádióban. 203