Levéltári Közlemények, 76. (2005)
Levéltári Közlemények, 76. (2005) 2. - FORRÁSOK - Strassenreiter Erzsébet: Peyer Károly emigrációs levelezése politikustársaival, 1948–1956 / 149–251. o.
Strassenreiter Erzsébet: Peyer Károly emigrációs levelezése politikus társaival (1948-1956) A Paris székhellyel működő Szabad Magyar Szakszervezetnek tudtommal az elnöki tisztségét töltöd be és ebbeli minőségedben, bizonyára érdekel az, hogy ennek a szervezetnek a július 15-én megjelent lapjában, a „Szabad Magyar Munkás"-ban, Garamvölgyi Arthurnak egy „riportja" jelent meg, (11. oldal), amely egy néhány tárgyi tévedést tartalmaz és az egész „riport" úgyszólván „hasból" lett írva. Ez a „riport" a „Győri Tizenhárom megrázó tragédiája" címmel jelent meg. Az ilyen és ehhez hasonló cikkek és „riportok" csak arra alkalmasak, hogy odahaza elvtársainkat bajba hozzanak, idekint pedig a szociáldemokrata újságírást lejárassák. Egy polgári újságíró megengedheti magának, hogy komoly témákról is, színes és hangzatos „riportokat" írjon, melyekben van egy csomó valótlanság is, de egy szocialista újságíró nem hazudhat abban, amit leír, és elvtársainak szenvedéséből nem csinálhat „riportot". A szocialista újságnak a színvonalának [sic!] messze felette kell lenni a polgári újságoknak, még emigrációban is! Még Garamvölgyi Arthurnak sincs megengedve az, hogy az emigráns párt és szakszervezeti lapokat, összetévessze a szenzáció éhes „Világosság"-gal, 108 vagy a „Jövendővel", 109 melyeknek szerkesztésében 1948. szeptemberéig részt vett, noha akkor már ezek a lapok a Kommunista Párt tulajdonai voltak. Hallomásból tudom, hogy ezekben a lapokban megjelent „riport"-jait, melyekben még egész más hangon és módon írt, rövidesen nyilvánosságra hozzák és akkor az lesz látható, hogy milyen szépen tudott írni a Szovjetunióról és a hazai rendszerről is. Politikailag eléggé kellemetlen lesz, mert az emigrációban a polgári oldal látni fogja azt, hogy kire is lett bízva a párt és szaklap szerkesztése. Előre is kihangsúlyozom azt, hogy mindazt, amit az alábbiakban a győri eseményekre vonatkozólag veled közölni fogok, bizonyítani tudom és azt a becsatolt tíz darab mellékletből, saját magad is, mint tényállást megállapíthatod. Ugyancsak, nyomatékkal hangsúlyozom azt, hogy, amikor az alábbiakban a Garamvölgyi „riport" valótlanságait teszem láthatóvá, nem az a célom, hogy a hazai kommunista terrorrendszer rendszabályait szépítsem, mert ezeket az aljas intézkedéseket, melyeknek következtében a legjobb elvtársainkat fosszák meg az alapvető emberi jogaiktól, és teszik őket üldözöttekké, és kenyértelenné, a legmélyebben elítélem, és minden komoly eszköz felhasználását szükségesnek tartom, abból a célból, hogy a szabad Világ közvéleménye értesüljön, és megmozduljon az elvtársaink érdekében. De valótlant írni, és közben megjátszani a jól értesültet, nem szabad, mert emberek sorsából tréfát, viccet, vagy „riport"-ot űzni nem lehet! Ehhez a szomorú kérdéshez igen nagy komolysággal kell hozzányúlni, és vigyázni kell arra, hogy a még szabadlábon levő elvtársainkat ne tegyük ki feleslegesen veszélynek. Sajnos, ami történt az ügyben az nagyon kevés. Tárgyilagosan meg kell állapítanom, hogy, a másik csoport 110 alaposan megelőzött bennünket, mert rádió és a nyugati és emigráns sajtójuk útján, sokkal nagyobb és élesebb hangot adtak, mint mi. Miután elvtársaink között számtalan szakszervezeti vezető ember van, vártuk azt, hogy a Szabad Szakszervezetek Világszövetsége, 111 és az amerikai Szakszervezetek is, 108 Világosság az SZDP egyik napilapja volt 1948 közepéig. 109 Jövendő, a Magyar-Szovjet Baráti Társaság lapja volt. 110 Medey István itt a Bán-pártot említi meg, amely azonnal reagált az otthoni letartóztatásokra, elítélve azokat. A Szociáldemokrata Népszava sorozatosan közölte az európai szocialista pártok, szervezetek tiltakozó megmozdulásait. 111 Pontosan: Szabad Szakszervezetek Nemzetközi Szövetsége. 185