Levéltári Közlemények, 76. (2005)

Levéltári Közlemények, 76. (2005) 2. - FORRÁSOK - Strassenreiter Erzsébet: Peyer Károly emigrációs levelezése politikustársaival, 1948–1956 / 149–251. o.

Strassenreiter Erzsébet: Peyer Károly emigrációs levelezése politikus társaival (1948-1956) veszteséglistán Andreánszky Istvánt. Azonban még a legkisebb kétértelműséget sem engedhetem meg Pártomban a tekintetben, hogy mi szociáldemokraták vagyunk, hirdetői azoknak az elveknek, amelyet Ti lehet, hogy „szektásságnak" neveztek, a magyar munkásság legértékesebb része azonban életeszméjének vall. Elveink konjunkturális hajlítgatásának, csűrés-csavarásának kísérletét nemcsak én, de minden öntudatos szociáldemokrata elvtársunk el kell, hogy utasítsa, mert a mi nézetünk szerint nem az a párt érdemli meg a többség bizalmát, amely elvtelen, hanem az, amely a kritikus pillanatokban is becsülettel kitartott elvei mellett. S ha Ti itt az emigrációban az otthoni, 45-ös karrier-szocialisták jobbratolódására számítotok, mi változatlanul azokra építünk, akiket sem a náci sem a bolsevik rendszer nem tudott és nem fog tudni eltéríteni meggyőződésétől. Ismétlem: hangoztatott elveidet sajnos nem tekintem sajátodnak, hanem értelmi szerzőit közvetlen környezetedben keresem, s itt emlékeztetlek, hogy egyik legutóbbi levelemben nem ok nélkül figyelmeztettelek környezeted óvatosabb megválogatására. Ami az „akcióközösség" dolgát illeti, én az egyetlen akcióközösségnek változatlanul a Pártunk kereteit tekintem és semmilyen más mozgalom keret kiépítéséhez nem adom hozzájárulásomat. Ebben a keretben - nézetem szerint -, Neked, mint a belgiumi pártcsoport titkárának, igen széleskörű szervezési és nevelési munkára nyűt lehetőséged s alig hiszem, hogy mindezt már elvégezted, amikor a pártunkhoz nem tartozó, vagy épen a Bán-csoportban működő egyének felé ahol - tudomásom szerint olyan egyének is vannak, akik nem tagjai a Pártnak, de kongresszusi elveink alapján nem lehetnek. Magatartásod mindenesetre furcsa és ellentmondásokkal van teli. Végeredményben is Te voltál az, aki már Salzburgból megkísérelted Bán Antallal az együttműködést, aki velem együtt ott voltál a Dornbirnban tartott értekezleten, s aki a későbbiekben a saját bőrén tapasztalhatta az együttműködés lehetetlenségét. Ezért nem is csodáltam a skandináviai útról küldött jelentésed, vagy a párisi kongresszuson elmondott beszéded

61 élességét. Még jól emlékszem azokra a zürichi pártvezetőségi ülésekre is, ahol épen Te voltál legszélsőségesebben ellenzője a Bán-csoporttal való együttműködésnek. Épen ezért furcsának tartom, hogy 1950-ben, az emigráció harmadik évében, nekem kell figyelmeztetnélek [!] Téged, hogy az un. „Bán-kérdés" ma már megmerevedett. Mind kevésbé nevezhetők jóhiszemű félrevezetetteknek azok, akik Bán csoportjában vannak még és akik nem követték a kérdések higgadt mérlegelése után hozzánk csatlakozott elvtársaikat. Ma már, azt kell mondanunk, hogy akik részt és szerepet vállaltak, önként azonosították magukat vezetőjükkel, s az azt terhelő felelőséggel. Elsősorban vonatkozik ez Szélig Imrére. Az Általad kezdeményezett „mozgalom" épen ezért kizárólag csak arra volna jó, hogy elkötelezettség és felelősség nélkül „helyezkedési lehetőséget" nyújtson a másik táborban, vagy a két tábor között ődöngő szerencselovagoknak és elsúlytalanítsa azt az erkölcsi erőt, amelyet Pártunk és az abban becsülettel dolgozó elvtársaink képviselnek. Összefoglalva a fentebb mondottakat: semmilyen a Párt alkotmányos keretein túllépő szervezkedést, ilyenirányú kiáltvány, felszólítás stb. kibocsájtását a leghatározottabban elítélem. Az 1948. október 9-i alakuló kongresszuson elmondott beszédről van szó, az említett jelentés, illetve a beszéd nem került elő. 169