Levéltári Közlemények, 76. (2005)

Levéltári Közlemények, 76. (2005) 2. - FORRÁSOK - Strassenreiter Erzsébet: Peyer Károly emigrációs levelezése politikustársaival, 1948–1956 / 149–251. o.

Források Források 1. Peyer Károly levele a Szocialista Tájékoztató és Összekötő' Irodának Zürich, 1948. január 3. London. 1. Tisztelt Elvtársak! 1947. november 26-án levelet intéztem az antwerpeni konferenciához, amelynek másolatát mellékelem. Ebben az időben amerikai megszállás alatt álló területen éltem és csak magánember közvetítésével tudtam a levelet elküldeni. Később megbizonyosodtam, hogy levelem a konferencia tartama alatt nem érkezett meg. A következő tényeket szeretném tudomásukra hozni: A magyar alkotmány, és a békeszerződés

50 minden egyes személy számára „személyi szabadságot, elnyomástól és félelemtől mentes életet, vallási, gyülekezései, és sajtószabadságot biztosít és jogot arra, hogy részt vehet a nemzet kormányzásában." A békeszerződést ratifikálták, és becikkelyezték a magyar törvények közé. Ennek ellenére Magyarország ma távol van a félelemnélküli élettől. Nem akarok itt felsorolni minden törvényt és rendelkezést, amely ellentmond a békeszerződés és az alkotmány előírásainak; csak azt akarom kihangsúlyozni, hogy mindazok a politikusok, akik merészelik mindezt bírálni, vagy fogságba kerülnek, vagy kénytelenek elhagyni az országot. Azt állították, hogy én igyekeztem rábeszélni az angol és amerikai kormányt, hogy katonai erővel szállja meg Magyarországot és így borítsa fel a demokráciát. A valóság az, hogy én új szociáldemokrata pártot akartam alakítani, amit a magyar alkotmány elleni bűnnek állítottak be. Ugyancsak bűnnek tekintették, hogy én az Internacionalétól az új párt elismerését kértem, és ezen túlmenően igyekeztem érintkezésbe lépni külföldi politikusokkal, köztük olyan „jobboldali szocialistákkal", mint a bécsi Arbeiter Zeitung szerkesztője, Oscar Polla[c]k. Felesleges az ilyen vádaskodások ellen védekezni. De a vádak eredményeképpen felfüggesztették parlamenti mentelmi jogomat és azonnali letartóztatásomra készültek. Az országgyűlés hozzájárult letartóztatásomhoz és így megfosztottak polgárjogomtól. A két beszélgetésben, amelyet Dinnyés miniszterelnökkel folytattam, ő felszólított, hogy hagyjam el néhány hónapra önként az országot. S mivel néhány nappal korábban hivatalosan elkobozták útlevelemet, ő közölte velem, hogy megállapodás történt, amelynek alapján Szentgotthárdnál elhagyhatom a magyar határt, anélkül, hogy akár magyar, akár orosz határrendőrök megakadályoznák elutazásomat. Én nem kívántam elhagyni Magyarországot, de miután pártombeli elvtársaim rábeszéltek, november 18-án átléptem a határt, de nem azon az úton, amelyet a miniszterelnök ajánlott, mert az volt a gyanúm, hogy alighanem letartóztatnak és visszahoznak, mint elfogott szökevényt. Mind e vádakhoz a következőket akarom hozzáfűzni: 50 A békeszerződést a magyar kormány 1947. február 10-én írta alá Párizsban. 164