Levéltári Közlemények, 76. (2005)

Levéltári Közlemények, 76. (2005) 2. - FORRÁSOK - Strassenreiter Erzsébet: Peyer Károly emigrációs levelezése politikustársaival, 1948–1956 / 149–251. o.

Források (MKP), a szakszervezetek egységének megőrzése érdekében nem szervezett saját szakszervezeteket, hanem azt javasolta az SZDP vezetőségének, hogy együtt irányítsák a hagyományos munkásszervezeteket. Az SZDP vezetősége egyetértett a javaslattal, amelynek célja a szakszervezeti mozgalom addigi egységének megőrzése volt. 1945. január 24-én megállapodást kötöttek arról, hogy az újjászervezett SZT-t és a szakmai szövetségek vezetőségeit és a vezető pozíciókat paritásos alapon alakítják meg és osszák el. Az elnöki posztra szociáldemokrata, a főtitkárira pedig kommunista jelölt került. A tizennégy tanácsi helyet hét szociáldemokrata és hét kommunista töltötte be. Hamar kiderült, hogy Peyer nem kerülhet vissza az SZT élére, mert egyik párt vezetősége sem látná szívesen őt e posztok valamelyikében. Peyert az év közepén, korára tekintettel, vele megegyezve, 125 000 pengő végkielégítéssel nyugdíjazták.

5 Peyer ezután pártjában akart politizálni, és vezető helyet elfoglalni. Az SZDP éppen készült az 1945. augusztus 18-20-ra meghirdetett első szabad kongresszusára. Peyer biztos volt abban, hogy bekerül a vezetőségbe. Rossz ómen volt azonban számára, hogy a pártszervezetekben elmondott beszédeiben durván támadta a pártvezetőséget és politikáját, élesen ostorozta a felszabadulás után kialakult politikai és gazdasági viszonyokat, a vesztes háború okozta bajokért, súlyos szociális helyzetért, szinte minden rosszért a Szakasits Árpád

6 vezette grémiumot hibáztatta, nem véve tudomást a Horthy rendszertől örökölt társadalmi problémákról, az ország lerombolt állapotáról, a rendkívül zavaros és áldatlan hazai és nemzetközi körülményekről. Ez a magatartása nemcsak a vezetők, hanem a tagok körében is értetlenséget és ellenszenvet váltott ki. Előre vetítette annak árnyékát is, hogy részvétele a vezetőségben állandó konfliktusok, viták forrása lehet, ezért sokan ellenezték bekerülését az országos vezetőségbe. Ennek ellenére a Mauthausenből visszatért munkásvezér neve is felkerült a vezetőségi tagjelöltek listájára. Ellenzői azonban a kongresszusi küldöttek körében akciót szerveztek ellene, és a szintén igen népszerű, neves agrárpolitikust, Takács Ferencet

7 favorizálták - sikerrel. Takács tizennyolc szavazattal megelőzte Peyer Károlyt, aki így nem került be az SZDP 21 tagú országos vezetőségébe, és ezzel kikerült a párt politikáját alakító elit köréből. A szakszervezeti és pártmozgalomból viszont nem, mert az 1945. november 4-i nemzetgyűlési választáson a párt listáján parlamenti képviselő lett, és az SZDP színeiben tevékenykedett tovább. A rajta esett sérelmeket Peyer Károly soha sem bocsátotta meg az új vezetőségnek. Ettől kezdve a párt makacs és megszállott ellenzékeként működött, minden mótagja, majd 1945 után főtitkárhelyettese. Az SZDP vezetőségének tagja, országgyűlési képviselő. 5 Bővebben: STRASSENREITER, 1983. 84-130.; Uö, 1987.299-354.; Uö, 1982.420. 6 Szakasits Árpád, 1903-tól az MSZDP, 1907-től a Magyar Építőmunkások Szövetségének (MÉMOSZ) tagja, majd egyik vezetője. Több szakszervezeti lap szerkesztőségének tagja, a Népszava munkatársa. 1925-től pártvezetőségi tag, 1938-tól 1942 közepéig az SZDP főtitkára, 1940-től a Népszava főszerkesztője. A munkáspártok együttműködésének híve. 1945-től az Ideiglenes Nemzetgyűlés (INGY), majd az országgyűlés képviselője, augusztustól ismét az SZDP főtitkára, az év végétől miniszterelnök helyettes. 1948-tól a Magyar Dolgozók Pártja (MDP), majd a Magyar Köztársaság elnöke. 1950. április 24-én letartóztatták, 1956 március végén engedték szabadon. L. STRASSENREITER, 1988. 164-208.; SZAKASITS, 1966,; SZAKASITS, 1988. 7 Takács Ferenc, 1908 óta az MSZDP és a MÉMOSZ tagja, a párt hódmezővásárhelyi szervezetének titkára, 1935-1939 között országgyűlési képviselő. Az INGY tagja, 1944 decemberétől 1945 júniusáig az Ideiglenes Nemzeti Kormány (INK) iparügyi minisztere, majd földművelésügyi államtitkára. 1944 decemberétől az SZDP vezetőségének tagja. 1952-ben letartóztatták és 1956. nyarán már nagybetegen engedték szabadon, hamarosan meghalt. 150