Levéltári Közlemények, 76. (2005)

Levéltári Közlemények, 76. (2005) 2. - FORRÁSOK - Gusarova, Tatâna Pavlovna: A 17. századi magyar országgyűlések résztvevői / 93–148. o.

Tatjána Guszarova: A 17. századi magyar országgyűlések résztvevői Iáról bárki is bekerüljön a bizottságba. Ezért is tekinthetjük nagy értékűnek az 1662. évi kompilátorok listáját, főként ha azt is figyelembe vesszük, hogy a törvénycikkek megfogalmazásának idejére a protestánsok már elhagyták a diétát. A résztvevők szigorú kategorizálása gyakran lehetetlen, hiszen egyes személyek több minőségben is jelen voltak egy-egy országgyűlésen. Mindez világosan kitűnik pl. az 1646-1647. évi országgyűlés idején készült lajstromból. A Királyi Tábla ülnökeinek (akik nem kaptak a fizetést, tehát nem tekinthetjük őket hivatalnokoknak) majdnem mindegyike egyidejűleg valamelyik vármegyét is képviselte: Egresdy Boldizsár Nyitrát, Morocz István (alispáni minőségében) és Kerekes András pedig Pozsonyt, utóbbi emellett Héderváry István özvegyének érdekeit is védte. Hasonlót mondhatunk el Újfalussy Andrásról és Majthényi Mihályról is, akik a Táblán az esztergomi érsek képviselőiként voltak jelen. A Királyi Tábla főtisztviselő tagjai, akik fizetést is kaptak, alkalmanként több megbízást láttak el: Ordódy István alnádor egyszersmind Trencsén, Barna György országbírói ítélőmester Abaúj vármegye követe, Keresztúry László alországbíró Nyitra vármegye alispánja volt, Aszalay István nádori ítélőmestert Borsod megye nemesei küldték Pozsonyba, Darás István személynöki ítélőmester két vármegyét - Veszprémet és Sopront - is képviselt. Barna György közismert politikus volt ezekben az évtizedekben: közvetített az Alsó és a Felső Tábla között, számos bizottság és követség tagja,

10 a Habsburgokkal szemben ellenséges felső-magyarországi protestáns rendek érdekeinek védője és híres országgyűlési szónok volt, aki nem egyszer szólalt fel a király előtt a magyar rendek nevében.

11 Ezek az emberek akkor is elsősorban a nemesség érdekeit képviselték, amikor a központi apparátusban, rendi tisztségviselőként munkálkodtak. A lajstromok még egy érdekes jelenségre hívják fel a figyelmet: a vármegyék követei az országgyűléstől távol maradó mágnások, bárók és özvegyek képviselői között ritkán bukkannak fel, ezeket a távol maradók vélhetően elsősorban saját familiárisaik, környezetük tagjai közül választották ki. A Kancelláriai Levéltárban őrzött katalógusok némelyikéből több példány maradt fenn, ami érthető is, hiszen a Kancellárián a listákat több példányban lemásolták, és azokat szétküldték a megyéknek, a városoknak, a különböző intézményeknek és testületeknek. Emiatt a jegyzékek - azonos, vagy kismértékben eltérő szöveggel - egyes családi levéltárakban is megtalálhatóak. Ha valamely lista nem csupán a rendi testületek felsorolására korlátozódik, hanem név szerint felsorolja a megyék, városok stb. követeit, illetve az egyházi főméltóságokat, biztosak lehetünk abban, hogy minden, az országgyűlésen ténylegesen megjelent személy szerepel rajta, aki átnyújtotta a megbízólevelét. A katalógusok magukon hordozzák a kancellisták tevékenységének nyomait, akik egyes neveket át- vagy aláhúztak, másokat pótlólag írtak a listára. Egyesek neve mellett kereszt áll, másokat mínuszjel kísér. Ezek jelenthették azt, hogy meghívólevelet küldtek az illetőnek vagy hogy az adott személy valóban jelen volt, illetve hogy egyáltalán nem érkezett meg. A különböző variánsok közül minden esetben a legteljesebb névsort teszem közzé, az eltéréseket pedig a lábjegyzetben jelzem. 10 Corpus Juris Hungária. 1635:LXII. te; 1647:XXXIX. te; 1647:LXXII. te.; 1649:XXIX. te; 1649:XCI. te; 1655:XLII. te, 1655:LXXXII. te. és 1655:C. te 11 Alakját Szemere Pál jellemzi így országgyűlési naplóiban. 97