Levéltári Közlemények, 76. (2005)

Levéltári Közlemények, 76. (2005) 1. - KÖZLEMÉNYEK - Erdélyi Gabriella: A „Sacra Poenitentiaria Apostolica” hivatala és magyar kérvényei a 15–16. században. Máodik közlemény / 3–103. o.

Munkabizottsági beszámoló és névmutatóval, valamint jegyzetekkel. A somogyiak a Mohács előtti okleveleik eredetijeit magyar nyelvű regesztával, keresővel látták el. A nyíregyháziak pedig megkezdték urbáriumaik közlését az interneten. A Nógrád Megyei Levéltár egyszerre több forrás, illetve forrástípus (Rákóczi-kori, 1956-os, holokauszt iratok, viaszpecsétek, nemesi közgyűlési jegyzőkönyvek) virtuális gyűjteményét kínálja portálján. A Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményei a Rákóczi-családra és az Erdélyi Fejedelemségre vonatkozó dokumentumokkal vannak jelen a világhálón. Unikális forrásokat - például Luther Márton végrendeletét vagy Melanchton egy levelét - adta közre az Evangélikus Országos Levéltár. Szisztematikus munkát, adatbázis jellegű kísérleteket tükröznek a fővárosiak törvényhatósági bizottsági jegyzőkönyvei, a békésiek 1848-1849-es olvasókönyve és az alispánok 1705-1950 közötti archontológiája. A nógrádiak Nagy Iván iratait, a szombathelyiek egy családtörténeti kutatási segédletet, a piaristák pedig rendtörténeti adattárat tettek hozzáférhetővé a nagyközönség számára. Az internet elterjedése a levéltárakban éppen csak elkezdődött, de már most felmerül több megoldásra váró probléma. Általánosságban sem könnyű megválaszolni azt a kérdést, hogy mely esetekben célszerű a segédleteket nyomtatásban is megjelentetni, hiszen a közeli években várhatóan általánossá válik az interneten keresztüli hozzáférhetőségük. (Találkozni lehet például olyan véleménnyel, amely a világhálóra hivatkozva a fondjegyzékek nyomtatott kiadásának értelmét is kétségbe vonja.). Figyelembe kell azonban venni, hogy még ma is a nyomtatás az elsődleges és legbiztosabb módja az ismeretek rögzítésének és utókorra hagyományozásának. A kutatók levéltár-használati, tájékozódási szokásairól hazánkban tudomásunk szerint még nem folyt érdemleges felmérés, így azzal kapcsolatban is jobbára feltételezésekre és benyomásokra vagyunk utalva, hogy az interneten közzétett információkat milyen hatékonysággal tudják hasznosítani.

138 Hipotézisként azonban alighanem kiindulhatunk abból, hogy az interneten keresztül elsősorban gyors, célratörő és összefogott tájékoztatást igényelnek, míg a hosszasabb elmélyülést kívánó leírások tanulmányozásának ideális formája továbbra is a „kézbe vétel". 5. A levéltári folyóiratok A levéltári folyóiratok közül Magyarországon a legrégebbi múlttal a MOL által 1923 óta kiadott Levéltári Közlemények rendelkezik. A rangos periodika kiadása 1946 és 1953 között szünetelt, 1954 és 1967 között a folyóiratot nem az Országos Levéltár, hanem a Levéltárak Országos Központja jegyezte. A leggyakrabban publikált közlések a levéltártan, a történeti segédtudományok, a levéltártörténet, a hivataltörténet, a forrásközlések és a levéltár-ismertetések köréből kerülnek ki. 138 Az erre vonatkozó külföldi felmérések arra hívják fel a figyelmet, hogy az átlagos kutatók általában nem rendelkeznek azokkal az alapismeretekkel a levéltári fogalmakról és a levéltári rendszerről, amelyeket az interneten elérhető segédletek többnyire előfeltételeznek. Miközben tehát a levéltárak hatalmas mennyiségű információt tesznek ez úton fizikailag hozzáférhetővé, ehhez képest nem fektetnek kellő energiát abba, hogy a közönség azt valóban értelmezni is tudja. L. pl. YAKEL, 2003.191-200. 34