Levéltári Közlemények, 76. (2005)

Levéltári Közlemények, 76. (2005) 2. - KÖZLEMÉNYEK - Garadnai Zoltán: Franciaország és Kelet-Európa kapcsolatai a „békés egymás mellett élés”-től az „enyhülés” kezdetéig, 1958–1962 / 23–49. o.

Közlemények A francia-lengyel kapcsolatok alakulását ugyanakkor már a kezdetektől egyértelműen meghatározta Lengyelország nagyon érzékeny és megalkuvást nem tűrő viszonya a német kérdéshez. A feszültség érezhető volt, amikor De Gaulle 1958. október 6-án fogadta a lengyel nagykövetet és tájékoztatta őt az Adenauerral folytatott megbeszéléséről. De Gaulle szerint Konrád Adenauer pozitívan nyilatkozott Lengyelországról, és felhívta a figyelmét arra, hogy a Colombey-i deklaráció az európai együttműködés kiszélesítéséről is szól.

52 Gajewski lengyel nagykövet azonban az Odera-Neisse határ elismerését szabta feltételül, és lényegében megzsarolta a francia elnököt azzal, hogy az FLN-t (Algériai Felszabadítási Mozgalom) csak akkor ismerik el, ha a franciák elismerik az Odera-Neisse határt. De Gaulle erre kijelentette, hogy a legjobb dolog, amit a lengyel kormány tehet, az az, hogy a Colombey-i deklaráció alapján hivatalosan érdeklődik a francia kormánynál a határkérdésről, és az FLN elismerésével kapcsolatban felvetett lengyel kijelentésre a két ország diplomáciai kapcsolatainak azonnali megszakítását jósolta meg.

53 A német kérdés és az algériai háború lengyel összekapcsolása miatt a francialengyel kapcsolatok fokozatosan kezdtek leépülni, amely alól az egyetlen kivételt továbbra is a kulturális kapcsolatok jelentették, és ezen a területen maradt meg a legnagyobb mozgástér a franciák számára. 1959. május 15-én Burin des Roziers konzultációt folytatott Rapaczki lengyel külügyminiszterrel a két ország kapcsolatairól és a nemzetközi kérdésekről. A kulturális kapcsolatokat mindketten jónak minősítették, de a fő konfliktusforrásnak számító német kérdésben továbbra sem tudtak közös nevezőre jutni. Rapaczki egyértelművé tette, hogy Németország megerősödése és a német újrafegyverkezés kérdése a lengyelek szemében politikai kérdésnek számít, és bizalmatlanságának adott hangot Adenauer politikájával kapcsolatban. Ugyanakkor a diplomáciai kiskaput meghagyta azzal, amikor egyértelműen utalt arra, hogy a kelet-nyugati konfliktusok elmúltával a felmerült konkrét kérdéseket meg lehetne vitatni.

54 Rapaczki lényegében ugyanezt ismételte meg 1960. február 18-án a francia nagykövetnek, és amikor az a német keleti határokkal kapcsolatos lengyel álláspontot kritizálta, a lengyel külügyminiszter határozott választ adott: „Önök ellenőrizzék a maguk németéit, mondta nekem, míg mi a magunkét fogjuk ellenőrizni."

55 A német-francia közeledés volt a fő tárgya Gajewski és De Gaulle megbeszélésének is. De Gaulle eredménytelenül próbálta meggyőzni a lengyel nagykövetet arról, hogy a német veszély már nem akkora jelentőségű, mint ahogy azt Kelet-Európában feltételezték. De Gaulle kifejtette, hogy az európai együttműködés kibontakozásának köszönhetően az ideológiai korlátok mellékes jelentőségűek lesznek, amelynek elérése érdekében a két ország közötti konkrét együttműködés kibontakoztatását javasolta.

56 A szemmel láthatóan nehezen alakuló politikai kapcsolatok mellett a franciák természetesen keresték a gazdasági kapcsolatok kibontakoztatásának a lehetőségeit is, és a nagykövetség megvizsgálta, milyen gazdasági lehetőségeik lehetnek Lengyelországban.

57 52 FEJÉRDY-GARADNAI, 2004. 208-231., illetve DDF 1958 II. N° 155. Communiqué, 345. De Gaulle és Adenauer a Colombey-ben tartott találkozón közös nyilatkozatot tett Európa jövőjéről. 53 DDF 1958

II. N° 228. (Párizs, 1958. október 7.), 479-480. 54 DDF 1959

1. N° 22. (Varsó, 1959. január 13.), 48-49. 55 DDF 1960

1. N° 82. (Varsó, 1960. február 20.), 199. 56 DDF 1960

II. N° 249. (Párizs, 1960. december 1.), 686-687. 57 DDF 1960

1. N° 60 (Varsó, 1960. február 10.), 156-158. 32