Levéltári Közlemények, 76. (2005)

Levéltári Közlemények, 76. (2005) 1. - IRODALOM - Lakatos Andor: Forintos Attila: A székesfehérvári székeskáptalan, adattár 1777–2004. Szerk. Csurgai Horváth József, Mózessy Gergely. Székesfehérvár, 2005. (Alba Civitas Történeti Alapítvány [Acta] közlemények 1.) / 232–234. o.

Irodalom vatkozni. Igen jó az is, hogy kiemelt szövegrészek könnyen áttehetők szövegszerkesztőbe; ennek a feljebb említett esetleges másoltatási nehézségek miatt különösen nagy a jelentősége. Nem csupán előnye, de ékessége is a kiadványnak magyar-latin kétnyelvűsége. Kissé pikáns látvány a latin nyelvű keresősablon, de a nyelvválasztás teljesen indokolt. A közölt szövegek döntő többsége latin, e nyelv ismerete nélkül tehát sem a Codex diplomaticushoz, sem a magyar középkorhoz nem érdemes és nem is lehet közelíteni. Érszegi Géza klasszikus latinsággal írt előszót a műhöz, amely méltó a szerzőhöz és szimbolizálja a tudomány maradandó értékeit. Összefoglalva tehát csak üdvözölhetjük Fejér művének elektronikus megjelenését, egyszersmind kifejezve azt a reményünket, hogy ezt a kiadványt még több, klasszikusnak nevezhető okmánytárunk digitalizált változata követi. Süttő Szilárd FORINTOS ATTILA A SZÉKESFEHÉRVÁRI SZÉKESKÁPTALAN. ADATTÁR 1777-2004 Szerk. és lekt. CSURGAIHorváth József'-MÓZESSY Gergely. Székesfehérvár, 2005. (Álba Civitas Történeti Alapítván:/ [ACTA] Közlemények I.) 230 p. Az utóbbi két évtizedben jelentős mértékben nőtt a káptalanokkal kapcsolatos történeti publikációk száma Magyarországon. Az önálló kötetekben, illetve tanulmánykötetek részeként megjelenő közléseket számba véve megállapítható, hogy a növekedés évtizedenként közel kétszeres volt: az 1960-1970-es évek összesen három tanulmányát az 1980-as években már kilenc, az 1990-es években tizenhat, majd 2000-2004 között újabb tizenhárom publikáció követte. A növekedési tendencia tehát a 2000-es években is folytatódni látszik. (A statisztikai vizsgálat forrásai az Országos Széchényi Könyvtár és a Magyar Országos Közös Katalógus szkmítógépes nyilvántartásai voltak.) Az említett kiadványok tematikai csoportosítása-elemzése messzire vezethetne, annyit azonban röviden érdemes megjegyeznünk, hogy a publikációk közel kétharmada középkori témájú, és azon belül általában oklevelek, regeszták szövegének közlésével, hiteleshelyek tevékenységének elemzésével foglalkozik. Tovább közelítve a most megjelent könyv műfajához, az is megállapítható, hogy negyven év távlatában összesen hat adattár jellegű kötet (névtár, archontológia) jelent meg a magyarországi káptalanokkal és kanonokokkal kapcsolatban. A középkori munkák tekintetében Köblös József és Udvardy József nevét kell említenünk. Köblös 1987-ben, illetve 1994-ben megjelent könyveiben a budai, fehérvári, győri és pozsonyi káptalanok archontológiáját-adattárát közli Mátyás és a Jagellók korában, Udvardy pedig a kalocsai főszékeskáptalan középkori történetéről írott munkájába foglalta a káptalani adattárat. Az újkori káptalanokról írott adattárak sorát Pfeiffer János könyvével, a Veszprémi Egyházmegye történeti névtárával kell kezdenünk, amely a szerző halála után, 1987-ben jelent meg, és amely az 1630-1950 közötti évekből az egyházmegye püspökein és pap232