Levéltári Közlemények, 76. (2005)

Levéltári Közlemények, 76. (2005) 1. - IRODALOM - Soós István: Kulcsár Krisztina: II. József császár utazásai Magyarországon, Erdélyben, Szlavóniában és a Temesi Bánságban, 1768–1773. Bp., 2004. (Doktori mestermunkák) / 221–230. o.

Irodalom se indította. „Ami az utazásokat illeti, azokat egy uralkodó számára abszolúte szükségesnek tartom. Elengedhetetlenül szükséges, hogy [...] az ember odamenjen és saját szemével lássa, mi történik. Nem azért, mintha oly jóságos lennék, hogy azt higgyem: az ember, ha jelen van és ellenőriz, minden hibát kijavíthat. De még így is megéri a fáradságot, és noha a dolgokat álcázva és a jó oldaláról látjuk, ennek ellenére többször visszatér valahová, akkor látja a különbséget, meghallgatja a panaszokat, megismerkedik a jövőben felhasználható dolgokkal, megítéli mások cselekedeteit, látja a terepet és a fizikai környezetet, és végül is többé vagy kevésbé meg tudja ítélni minisztereinek képességeit, igyekezetét [...]" - írja egy helyütt. 1773. évi erdélyi utazása során pedig a társaságában lévő Moritz Lacy gróf tábornagynak a következőkben jelölte meg utazási feladatát: „Utazásaim közben megfigyelek, okítom önmagamat, és feljegyzéseket készítek, [...]. Ez talán már most hasznomra lesz, de a jövőben minden bizonnyal. [...] Soha nem fogom megbánni, bármily fáradságomba és több, de szép és tartalmas évembe került, hogy időmet önmagam fejlesztésével, okításával töltöttem, és a bizonytalan jövő számára használható ismereteket gyűjtöttem. Még ha eközben le is mondtam mindarról, amit a világ szórakozásnak nevez." A Habsburg Birodalmon kívül tett utazásait többnyire az említett Falkenstein gróf álnéven valósította meg. Birodalmában viszont nem rangrejtve, hanem mindig uralkodóként utazott, a lehető legpuritánabb körülmények között, kerülve minden „felhajtást", azaz ünnepséget, ünnepélyes fogadtatást, a legszükségesebb kísérettel. Kulcsár Krisztina művének következő nagyobb, második fejezetében, amely Az utazások technikai előkészítése és megszervezése címet viseli, II. József összes utazásának általános bemutatását és jellemzését elkülöníti a konkrétan vizsgált, és a többitől megkérdőjelezhetetlen indoklással elválasztott utaktól. Az elválasztás mellett és ellen is vannak érvek. Ha általános áttekintést ad a József által megtett utakról, fennáll a veszélye annak, hogy önismétlésekbe bocsátkozik később, a három közelebbről vizsgált utazás tárgyalásakor. Ha a szűkebb téma kapcsán tér ki az utazások általános jellemzőire, széteshet a szerkezet. Az első megoldást választotta, és szó sincs később önismétlésekről, vagy ha mégis, azzal csupán visszautalni kívánt a már tárgyalt témára, vagy a témát feldolgozó szakirodalom megállapításaira és eredményeire. Az előkészítés menete című alfejezetben kiváló, egyúttal igen tömény intézménytörténeti áttekintést ad a szerző, amelyet véleményem szerint az olvasó csak akkor ért meg, ha maga is az adott korszak kutatója. Kulcsár e fejezet keretében, mielőtt az uralkodó utazásainak technikai előkészítését és organizációját részletezné, röviden szól azokról az információs anyagokról, amelyeknek tanulmányozását az utazás megkezdése előtt a császár felettébb fontosnak tartotta: így pl. az egyes országrészekről készített egykorú referátumokat, jelentéseket, leírásokat. Taglalja azokat a pontokba szedett vezérelveket, amelyeknek betartását a császár minden egyes útja alkalmából szigorúan megkövetelt: kizárta a ceremoniális elemeket fogadásakor, a neki kijáró tiszteletadáskor; előírta a szükséges hátaslovak számát, a lovak váltását, rendelkezett a kísérőkről, meghatározta, milyen szervek dolga legyen a szervezés, milyen szerepet kapjanak az út lebonyolításában a katonai a polgári hatóságok, továbbá miként szervezzék az étkezéseket; megtiltotta az utak és hidak javítását; elrendelte az éjszakai 225