Levéltári Közlemények, 76. (2005)

Levéltári Közlemények, 76. (2005) 1. - IRODALOM - Soós István: Kulcsár Krisztina: II. József császár utazásai Magyarországon, Erdélyben, Szlavóniában és a Temesi Bánságban, 1768–1773. Bp., 2004. (Doktori mestermunkák) / 221–230. o.

Irodalom vezérfonalaként fogalmazott meg, ti. az általa választott három úton szerzett ismeretek, tapasztalatok döntően befolyásolták előbb mint társuralkodónak, később mint egyeduralkodónak a Habsburg Birodalom legkülönbözőbb történeti hagyományokkal, szokásokkal rendelkező, soknemzetiségű és vallású, gazdaságilag eltérő fejlettségű országaival, tartományaival kapcsolatos nézeteit, terveit. Kulcsár Krisztina annak hangsúlyozása, illetve érzékeltetése végett, hogy az ifjú császár „szemleútjai" alapvetően különböztek korának utazási típusaitól, nagy ívű és részletekbe menő áttekintést nyújt uralkodóelődeinek és a kortárs fejedelmeknek nagy pompával, ünnepélyes keretek között lebonyolított, elsősorban az uralkodói hatalom demonstrálását célzó ún. udvari utazásairól (Hofreisen). Művének bevezető részében (1. fejezet) összefoglalja az utazások német, francia, angol és magyar nyelvű szakirodalma alapján az utazások kutatástörténetét, és a szakirodalom eredményeire is támaszkodva rendszerbe foglalja a korabeli utazástípusokat, meghatározza az uralkodói utazás műfaját. A továbbiakban, szűkítve témáját, bemutatja II. József császárelődeinek (I. Lipót, VI. Károly, I. Ferenc) és anyjának, Mária Teréziának utazási szokásait. Röviden szól a Habsburg-uralkodók különböző jellegű és célú útjairól, így pl. az udvari utazásokról, a rövidebb „kellemes kirándulásokról", vadászati utakról (Hofreisen, Lustreisen, Jagdreisen), ezeknek a megszervezéséről, az utazásokat lebonyolító intézményekről, szervekről, az utak során előre megtervezett vagy spontán ceremóniákról, ünnepségekről. Szerkesztési szempontból is példamutató, ahogy Kulcsár Krisztina eljut II. Józsefhez. Az Uralkodásra nevelés című alfejezetben kitér az ifjú főherceg neveltetésére és taníttatására, különös tekintettel stúdiumainak azon részeire, amelyek során „tanárai" „egy új, racionális indíttatású, haszonelvű felfogás" értelmében nagy figyelmet szenteltek az országismeret, a történelem, a geográfia, valamint a statisztika tanulmányozásának. Ennek a fejezetnek a tárgyalásakor az első pillanatban úgy tűnhet, hogy a szerző mintha eltérne tulajdonképpeni témájától, de nem. Tudatosan építi bele művébe az ifjú főherceg neveltetését és a tanulmányait, példákkal bizonyítva, hogy ezeket a stúdiumokat kitűnően hasznosította országainak, tartományainak kormányzásában. Ehhez kapcsolódóan a szerző mélyrehatóan foglalkozik a fiatal társuralkodó magánéleti konfliktusaival, személyes tragédiáival (anyjához fűződő ellentmondásos viszonya, első feleségének tragikus halála, második, sikertelen házassága, gyermeke halála stb.). Szerinte ugyanis ezek a családi és magánéleti problémák kellő magyarázatként szolgálhatnak arra, miért is vállalkozott II. József időközönként a szervezetét és egészségét erősen igénybe vevő hosszabb utazásokra. A nyugtalan-nyughatatlan természetű és szellemű - Álmodozások című feljegyzései szerint a világra rendkívül nyitott, tettre kész, már ifjúkorában merész terveket szövögető - uralkodóról Kulcsár Krisztina a szakirodalommal egybehangzóan kiemeli: az uralkodást/kormányzást „mesterségnek tekintette, eszméinek középpontjában a munkavégzés, a teljesítmény állt. Ennek egyik fontos eszköze volt, hogy beutazva birodalmát, illetőleg Európa más tájait, saját szemével nyerjen képet az állapotokról, közvetlen közelről élje meg a terület életének lüktetését, és szembesüljön a felülről jövő intézkedések gyakorlati következményeivel." Azaz az utazásokra nem öncélúan, netalántán szórakozásból vállalkozott, hanem azokra birodalmának és népeinek alaposabb megismeré224