Levéltári Közlemények, 76. (2005)

Levéltári Közlemények, 76. (2005) 1. - IRODALOM - Soós István: Kulcsár Krisztina: II. József császár utazásai Magyarországon, Erdélyben, Szlavóniában és a Temesi Bánságban, 1768–1773. Bp., 2004. (Doktori mestermunkák) / 221–230. o.

Irodalom mindenféle rangú és rendű emberrel; meghallgatta panaszaikat; ha módjában állt, gyakran ott a helyszínen segített, vagy gyors segítséget ígért. Utazásai semmilyen tekintetben sem voltak kellemes utazások, sőt bárki számára is rendkívül fárasztóknak mondhatók; de ő útjai során nem panaszkodott, és nem is érzett fáradságot. Egyszer négy nap és néhány óra alatt ért Pisából Bécsbe, amire a futároknak öt napra volt szükségük. Magyarországon 14 állomást gyakran 6 óra alatt tett meg." (Josephinische Curiosa. [...] Bánd V. Wien, 1850. 72-73.) Az utazó császárként számon tartott II. József utazásairól, utazási szokásairól beszámoló, több anekdotikus elemet, de pontatlanságokat, sőt túlzásokat sem nélkülöző, ugyanakkor számos részigazságot is tartalmazó összefoglalás általánosságban tükrözi azt a még az uralkodó életében, de még inkább az utókorban róla kialakított, romantikus színezetű képet, amely hosszú ideig uralta a császár és király életművében jelentős szerepet játszó utazásait jellemző írásokat. Ismert tény, hogy a többnyire gróf Falkenstein név alatt (ezt az apjától, I. Ferenctől örökölt egyik birtokról, Falkenstein váráról kölcsönözte), általában félinkognitóban vagy inkognitóban utazó császár és király szinte az egész kontinenst bejárta. A nagyobb európai államokon kívül utazásai elsősorban a Habsburg Birodalom országaiba és tartományaiba irányultak. 1765 és 1790 között öszszesen mintegy hét évet (2683 napot) töltött távol Bécstől, mintegy 80 000 kilométert téve meg lovon, kocsin vagy hajón. II. József számos utazása során arra törekedett, hogy a legkülönbözőbb területekről saját véleményt alakítson ki, de éppen ebben rejlett tévedései forrásainak egyike. Ugyanis József, minden más utazóhoz hasonlóan azt hitte, hogy az, aki idegen területeken beszél néhány ott élővel, hogy megismerhesse a közvélekedést, a hallottak alapján mindent megítélhet. Természetesen ő is csak részleteket ismerhetett meg, illetve vehetett észre, hiszen környezete segített abban, hogy mit nézzen, ismerjen meg, és ezek alapján alakította ki véleményét. Anyja felette óvta ettől a mankótól, amikor 1773-ban figyelmeztette: „Éleslátása és fáradhatatlan szorgalma ellenére lehetetlen dolog, hogy ezeken a két vagy három hónapos utakon mindent megtekintsen és abból a szükséges következtetéseket levonhassa." József nem hitte ezt, és azonnal mindarról, amit ezeken az utakon látott, illetve feltűnt neki, jelentést tett anyjának, és feljegyzésekben, levelekben, naplókban számos, legkülönbözőbb jellegű javaslatot terjesztett elő az uralkodónőnek és a bécsi Államtanácsnak. A császár és király uralkodását, valamint utóéletét a legkülönbözőbb szempontok szerint feldolgozó, vizsgáló számtalan monográfia és tanulmány azt sugallja, hogy II. József utazásait már mélyrehatóan és körültekintően feldolgozták. Tény, hogy az uralkodóról készült munkák szinte kivétel nélkül vagy részletekbe menően vagy csupán érintőlegesen foglalkoznak a birodalmában és tartományaiban, valamint külföldön tett útjaival. A témát különféle aspektusokból megközelítő, nagyobbrészt a levéltári és a kézirattári történeti kútfőkre, közöttük elsősorban II. József saját feljegyzéseire és naplóira épülő szintézis jellegű mű - különösen a császárnak a birodalom keleti országaiban, országrészeiben, illetve tartományaiban tett „tanulmányútjairól" - eddig azonban nem látott napvilágot. Feltehetőleg éppen e „hiány" pótlásának gondolata indította Kulcsár Krisztinát arra, hogy nem kis feladatot vállalva magára, a társuralkodónak a Magyar Királyságban, az újjá222