Levéltári Közlemények, 76. (2005)

Levéltári Közlemények, 76. (2005) 1. - KÖZLEMÉNYEK - Erdélyi Gabriella: A „Sacra Poenitentiaria Apostolica” hivatala és magyar kérvényei a 15–16. században. Máodik közlemény / 3–103. o.

A levéltári kiadványok helye és szerepe a történettudományi kutatásokban nyéket ismertető leltár és egy német nyelvű monográfia összegzi.

94 Erdély kormányzattörténetét külön kötet dolgozta fel az önálló fejedelemség korában, és hasonló terjedelmű munka tárgyalja - 1740-ig bezárólag - a Habsburg-uralom alatti kormányszervek működését.

95 Ehhez csatlakozik még az Erdélyi Fejedelemség országgyűlései történetének monografikus feldolgozása és az államigazgatás helyi szerveiről is számot adó terjedelmes ismertető leltár.

96 A nagy családi levéltárak anyagára épült, a történeti kutatás egyik elhanyagolt területét, a földesúri magánigazgatást, a nagybirtokkormányzat késő feudalizmuskori történet feldolgozó monográfia.

97 A MOL hatóság- és hivataltörténeti kiadványairól összegezve elmondható, hogy azok nemzetközileg is magas szakmai színvonalon jegyzett munkáknak számítanak. Noha módszertanilag erősen kötődnek a német közigazgatás-történeti iskolához, mégis jelentős újítás, hogy annak elsősorban organikus szemléletét és pontosságát vették át, és sikerrel vetkőzték le a német nehézkességet, a körülményességet. Különösen jellemző ez a német mintára készült ismertető leltárakra, amelyek világosabb szerkezetük és analitikus tárgyalásmódjuk folytán a történeti kutatásban jobban hasznosíthatók, mint a példaképnek tekintett német és osztrák kiadványok. Az új levéltári kiadványsorozatok indításakor mindenképpen példaadó lehet az a nemzetközi tapasztalatokat értékelő módszertani tisztázás, amely megelőzte e sorozat munkálatainak megkezdését. Ugyanakkor nem hallgathatjuk el azt sem, hogy az utóbbi másfél évtizedben megjelent kötetek egységes szerkesztési rendszere némileg fellazult, amiben nyilván az is szerepet játszott, hogy az utóbb közreadott kötetek szerzői közül négyen már nem érték meg munkájuk megjelenését. A hiányosság egyik formája, hogy ezekhez a több évszázadot átfogó, adatgazdag, lexikális jellegű kézikönyvekhez nem készült teljes tájékoztató apparátus. A kutató gyors tájékozódását ugyanis egyszerűen lehetetlenné teszi, hogy az utóbbi négy ismertető leltár mindegyike tárgymutató nélkül jelent meg. Sajnos ez a gyakorlat más levéltári és történeti kiadványoknál is egyre nagyobb mértékben elterjed, pedig erről a hagyományos tájékoztató eszközről a komputerek korában sem mondhatunk le. Nehezen lenne ugyanis elfogadható, ha a jövőben hasonló alapművek kiadásakor a tárgymutató elhagyása bevett gyakorlattá válna, mivel éppen a számítógép teszi lehetővé a gyors és alapos mutatókészítést. Az országos levéltári hivatal- és hatóságtörténeti kutatásokhoz tartalmilag - a korábban jelzett magas színvonal és kétségtelen eredményesség ellenére - az a kritikai észrevétel kívánkozik, hogy arra bizonyos időbeli féloldalasság jellemző. Amíg - a Magyar Udvari Kancellária kivételével - az 1867 előtti legfelső kormányszervek mindegyikéről készült monografikus hivataltörténeti feldolgozás vagy azt részben helyettesítő ismertető leltár, annál szembetűnőbb, hogy az 1867 94 SASHEGYI, 1965.; SASHEGYI, 1979. 95 TRÓCSÁNYI, 1980.; TRÓCSÁNYI, 1988. * TRÓCSÁNYI, 1973. 97 KÁLLAY, 1980. 21