Levéltári Közlemények, 76. (2005)

Levéltári Közlemények, 76. (2005) 1. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Csoma Borbála: Wesselényi Miklós levél- és naplórészletei a gräfenbergi gyógykúráról / 165–187. o.

Csorna Borbála: Wesselényi Miklós levél- és naplórészletei a grafenbergi gyógykúráról megindító küzdelmét, és a néha-néha felcsillanó remény sugarát követhetjük nyomon az 1841-1843 közötti naplójegyzetekben, levelekben. 1841 februárjában így válaszol Kiss Károlynak, aki arról értesítette levelében, hogy követté szeretnék választani: „Rám nézve ezen választás csak sírkövi megtiszteltetés. A sok s annyiféle csapások testemet annyira rongálták, hogy csak növényi létben tespedve vagyok kénytelen várni vagy a megvakulás borzasztó jövendőjét, vagy mostani silány életem további folytatását. Az itteni gyógymódnak tapasztalom hasznát, mert veszni indult szememet megtartóztatta, s most is tartogatja, de csak tartogatja! S megmaradása koránt sincs biztosítva. Azért itt kell maradnom, míg vagy ezen bíztatás jelei bekövetkeznek, vagy javulás reménye s kilátása megszűnik. Mostani állapotom olyan, hogy nemcsak tulajdon írás vagy olvasás következtében, hanem minden olvastatás vagy dictálás által, mi figyelmet kíván, látásom elhomályosodik, sőt feszült gondolkozás is felette árt szememnek. Ezen kívül ülés, pipafüst, szobabeli vagy sokaság okozta hőség, vagy gőz, mind oly dolgok, miket kiállani képes nem vagyok, s mi kivált a szellemi munka s fáradtság mellett kétségen kívül igen-igen rövid idő alatt tökéletesen vakká tennének. így nem csak követségi, de bármi közmunkálati pályára lépni (teljességgel képtelen vagyok)." írja.

28 Állapota rémülettel tölti el, de naplójában fontosnak tartja megjegyezni, hogy „ha a vakság most vagy később bekövetkezik, Priessnitz nem oka, neki hálával tartozom"- írja.

29 És ehhez a meggyőződéséhez, az időnkénti elbizonytalanodások ellenére, tulajdonképpen élete végéig tartja magát, A priessnitzi gyógykúrában a vízivással, beöntésekkel, fürdésekkel, izzadással, diétával és testmozgással elért belső tisztulási folyamat jelei voltak az úgynevezett crísísek, amelyeknek a betegnél egy viszonylag rövid, javuló időszak után kellett megjelenniük. Priessnitz úgy gondolta ugyanis, hogy a vízkúra által felerősített szervezet ilyenkor löki ki magából a rossz nedveket, amelyek a megbetegedést okozzák. A crisis 2L bőrön megjelenő keléseket, kiütéseket jelentette. Ha ez a kellő mértékben játszódott le, a beteg biztos lehetett a gyógyulásában. Wesselényi 1841 júliusában, Deákhoz írt levelében erről az időszakról tájékoztatja barátját. Ekkorra már elsajátította a priessnitzi kúra „gyógyelvét" és szabályait, a vízgyógyászt csak ritkán keresi fel problémáival, kérésével. Önmegfigyelései arra késztetik, hogy lemondjon a vízkúra teljes alkalmazásáról, naplójában sokszor feljegyzi, hogy szünnapot tart a kúra gyakorlásában. „Egy hónappal ezelőtt crisiseim mutatkoztak - írja -, s e gyógymód használásának 26. hava is eltelvén, valódi crisisek állottak be, azaz körülbelül 50 kisebb-nagyobb kelés borította főként lábaimat. Többnek s nagyobbnak kellett volna ezeket felcserélni s követni, ezt vártuk, reméltük Priessnitzcel együtt, de a helyett egyszerre eltűntek. Azóta egymást váltva testemnek, hol belső, hol külső részében, hol nagyobb, hol kisebb fájdalmak, láz, s minden nemű jelenetek vannak. Akár az eltűnt crisisek előidézésére, akár a különböző betegségek és jelenetek ellen bármit használ is Priessnitz, mindaz ártólag hat a szememre, s így még csak a reggeli izzadást és feredést gyakorolhatom az egész gyógymódból. Akartuk a dolgot erőltetni, és ámbár a legszelídebb vízi sze28 WESSELÉNYI, 1823.1841. február 28. Kiss Károlynak 29 WESSELÉNYI, 1814.1840. július 13. 171