Levéltári Közlemények, 76. (2005)

Levéltári Közlemények, 76. (2005) 1. - KÖZLEMÉNYEK - Katona Csaba: Adatok Békés megye 18. század eleji jobbágymigrációjához: különös tekintettel Békéscsabára / 133–164. o.

Katona Csaba: Adatok Békés megye 18. század eleji jobbágymigrációjához ció mögött.

92 A bihari községek közül Vértesről tudjuk, hogy a 18. század elején feldúlták,

93 így joggal tételezhető fel, hogy itt is szükségessé vált az újjátelepítés, míg Csökmő „megülésére" 1715-ben került sor,

94 egész pontosan akkor vette kezdetét, de nyilvánvaló, hogy a következő néhány évben is gyakoriak voltak a beköltözések. Az 1725. évi összeírás szerint a legtöbb békési családot (száz) Heves megye (pontosabban: Heves és Külső-Szolnok megye) 18 települése fogadta be, vagyis a Hevesbe települő jobbágyok kevesebb helységben koncentrálódtak, mint a Bihar megye 26 helységébe telepedő hetven család. A 18 hevesi település (Boconád, Cibakháza, Egyek, Tiszaföldvár, Tiszafüred, Gyalu, Hatvan, Tiszainoka, Kürt, Poroszló, Tiszaroff, Szöllös, Taskony, Tiszanamény, Törökszentmiklós, Mezőtúr, Ványa, Vezseny) többsége a Tisza folyása mentén, egymás közelében található. Általánosságban érdemes idézni a Heves betelepülésével részletesebben foglalkozó Soós Imrét: „Az 1720-30-as években a tiszafüredi és hevesi járás, főként pedig a teljesen lepusztult külsőszolnoki megyerész ezerszámra szívja magába a szomszéd megyéből szökött jobbágyokat."

95 Heves még az ezt követő években is erősen vonzotta a jobbágyokat, így például amikor 1745-ben Borsod vármegye felmérte, hogy jobbágyai hova szöktek, közülük 292-en álltak tovább Hevesbe (a lista második helyén álló Szabolcsba már „csak" 155-en távoztak).

96 Heves és Külső-Szolnok tehát általában véve is a jobbágymigráció által az egyik leginkább érintett megye volt mint befogadó megye. Már 1699-1703 között intenzíven folyt a lakosság beköltözése, különösen azt követően, hogy 1702-ben a vármegye hároméves adómentességet biztosított az újonnan érkezők számára.

97 A fontos révhely, Roff például már 1693-ban újjátelepült. A Rákóczi-szabadságharc idején - egy rác betörés következtében - a falu ugyan ismét elpusztult, lakói pedig a Szabolcs vármegyei Rakamazra menekültek, de 1707-ben visszatértek onnan.

98 A Szeged és Arad környéki rác határőrség sorozatos pusztításai, amelyeknek Roff is áldozatul esett, az egész vármegyében visszavetették a beköltözések ütemét 1703-1705 között,

99 így az újratelepülés igazán csak az 1710-es évek derekától éledt fel újra, míg a csoportos migráció inkább már az 1720-as évek jellemzője volt.

100 Másik példát hozva: az ugyancsak Tisza menti település, Bő 1716-ban népesedett be újra, szintén az északi megyékből érkező lakosok révén.

101 A végül Kunszentmártonban otthonra lelő jászságiak - jellemző módon - az alábbi utat járták végig, amíg megtelepedtek: Süly, Roff, Bő, Csorba (Kuncsorba), Mesterszállás, Mezőtúr, Öcsöd, Szolnok, Jenő, Alattyán, Mihálytelek (Jásztelek), SzentM MOLNÁR, 1991.445. 93 NADÁNYI, 1938. 517. * NADÁNYL 1938.479. * SOÓS, 1955.10. *> BÁRSONY, 1999.44. 97 BENEDEK, 1971.123. » CSEPPENTÖ-SOÓS, 1989. 569. "» BENEDEK, 1971.123. '<» BENEDEK, 1971.124. 101 BENEDEK, 1971.130. 145