Levéltári Közlemények, 76. (2005)

Levéltári Közlemények, 76. (2005) 1. - KÖZLEMÉNYEK - Miskolczy Ambrus: Horn Ede számvetéseiből, 1850–1851 / 105–131. o.

Közlemények társaik.

77 A június eleji pesti - háromszöggel jegyzett - beszámoló olyan alaposan tájékoztat az 1848-i pesti sajtóviszonyokról, zsidó szerkesztők ügyes-bajos dolgairól, hogy valószínű Horn Ede társszerzősége, ugyanakkor azt csak otthoni toll tudathatta vele, hogy a katonai parancsnokság utasította a zsidó gyülekezet elöljáróságát, hogy „a zsidók a rebellis Kossuth kalapot levessék, és a megbotránkoztató Kossuth-szakállakat leborotváltassák".

78 Nem kevésbé éles hangúra sikerült a sorozat következő része, amely többek között Haynaunak „az emancipált és egyenjogúsított zsidók" elleni rendeleteiről szólt, és a pesti egyetem germanizálásáról.

79 Az erdélyi szászok múltjából és jelenéből idéző tudósítás, aligha célzatosság nélkül emelte ki, hogy a nagyszebeni polgárok régi vallásszabadságukra hivatkozva tiltakoztak az ellen a kormányrendelet ellen, amely szerint vegyes házasságot csak katolikus pap szentelhetett meg.

80 A Haynauról szóló háromszöges tudósítások nyomán

81 a magyar pártviszonyokról szóló, egyértelműen Horn Edének tulajdonítható elemzést találunk, amely megint a centralizációs-brosúra (ön)kritikájának tekinthető, mert nemcsak a reformkori magyar nyelvi törekvések jogosultsága mellett és az „idegen hivatalnokok germanizációs dühe" ellen érvelt, hanem az 1847-i Ellenzéki Nyilatkozatnak az örökös tartományok alkotmányosságának visszaállításáról szóló részeit is idézte.

82 Mint írja, a magyar szupremácia „sok vonatkozásban nyomasztó lehetett", de nem párosult olyan vallási türelmetlenséggel, amilyet „az együtt élő nemzetiségek fiai most sokhelyt tanúsítanak."

83 A szomorújátékot jól kiegészítette a „büdös zsidókkal" üzletelni akaró - már ismert - antiszemita Janotyckh kísérlete, aki pesti lapjához zsidó kereskedők anyagi támogatását akarta megszerezni, mintha „a zsidóság üdve ettől függne", de „a hülye zsidók nem akarták saját érdekeiket felfogni."

84 A folyóiratban megjelent egy a népszámlálás eredményeit tudtul adó pesti levél is, amelybe vélhetően Horn is beleírt. Ez nem csak azt a hiedelmet adta tovább, amely szerint nyolc millió lakos vallotta magát magyar nemzetiségűnek, hanem a cigányok és zsidók kapcsán kifigurázta a neoabszolutizmus emberi jogokra apelláló nemzet- és emberellenes politikáját, amikor ironikusan a cigányokra, mint „az osztrák hadügyminiszter fegyvertársaira" utalt. Eszerint: „Akadály lenne azonban a cigányok hazafisága és a magyar nemzetiséghez való ragaszkodása." Nem kevésbé gunyoros a példálózás a zsidó területi autonómiával, mint lehetséges abszurditással: „Az a körülmény, hogy a zsidók sehol sem alkotnak Magyarországon többséget, nem lehet mérvadó, mert a szerbek sem teszik ki Wojvodina [Vajdaság] többsé77 Aus Pesth. Die Grenzboten, 1850.1./2. 23. sz. 385-393. 78 Aus Pesth. Die Grenzboten, 1850.1./2. 25. sz. 453-460. 79 Aus Pesth. Die Grenzboten, 1850. L/2. 26. sz. 505-510. 80 Die Sachsen aus Siebenbürgen. Die Grenzboten, 1850. II./l. 30. sz. 152-155. 81 Haynau und Andrassy. Die Grenzboten, 1850. II./l. 30. 155-158.; Aus Pesth. Die Grenzboten, 1850. II./l. 31. sz. 192-196. 82 Zur Beurtheilung der Partéién in Ungarn. Die Grenzboten, 1850. II./l. 34.289-295. 83 Aus Pesth. Die Grenzboten, 1850. II./l. 35. sz. 352-354.; Aus Pesth. Die Grenzboten, 1850. II./l. 36. 390-393. w Aus Pesth. Die Grenzboten, 1850. II./l. 39. 509-515. 128