Levéltári Közlemények, 76. (2005)

Levéltári Közlemények, 76. (2005) 1. - KÖZLEMÉNYEK - Miskolczy Ambrus: Horn Ede számvetéseiből, 1850–1851 / 105–131. o.

Közlemények Az oktrojált alkotmány 23. paragrafusában valóban kimondta az általános állampolgári, pontosabban birodalompolgári egyenjogúságot. Első paragrafusa az Osztrák Császárság koronatartományait sorolta fel, tehát a Birodalom egységét deklarálta. A vallásszabadságot nem az alkotmány első paragrafusa szögezte le, hanem egy ugyancsak 1849. március 4-én kiadott pátens, de csak azon koronatartományokra, amelyek nem tartoztak a magyar koronához. És ez a vallásszabadság sem volt korlátlan, mert a jog a nyilvános istentisztelethez csak a törvényes elismert egyházakat illette.

66 Az alkotmány visszavonása nyomán, amint Szabad György írja, „A korábban szinte társadalmon kívüli létre szorított zsidók 1849-ben kimondott teljes jogegyenlősítését az önkényuralom, amely a szabadságharc támogatásáért külön is megsarcolta őket, nem ismerte el. Lakhatási és iparűzési jogaikat átmenetileg ismét korlátozta, földvásárlásukat is eltiltotta, az összeolvadás előmozdítására 1849-ben törvénybe iktatott polgári házasságkötés lehetőségét pedig elvetette."

67 Horn Ede tanulmányának utolsó részében a függetlenség kikiáltásának kérdésével foglalkozott. Az 1849. április 14-i tettnek a jogosultsága mellett érvelt, amikor azt fejtegette, hogy Magyarország számára a márciusi vívmányok nem is hoztak új jogokat, tehát nem a szükséghelyzetben kicsikart engedményekről volt szó, mint ahogy ezt az ellenforradalom hívei hangoztatták. Sőt: „Ausztria folyamodott a nyílt erőszakhoz, paranccsal oszlatta fel a magyar országgyűlést, felfüggesztette a jogot és a törvényt, és az országot örökös ellensége, a horvát bán önkényének szolgáltatta ki [...] és így Magyarországot már 1848 októberében feljogosították, miután így feloldozták a dinasztia iránti kötelességei alól, hogy magát önállónak és függetlennek tekintse." Szerinte az oktrojált osztrák alkotmány bontotta fel végképpen a nemzet és a Habsburg Ház között a szerződést. „Tehát nem a magyar agitátor, Kossuth Lajos, hanem maga Ausztria proklamálta Magyarország függetlenségét."

68 A Függetlenségi Nyilatkozat „csak magyarázat volt" az oktrojált alkotmányhoz. Nem ez váltotta ki Horn Ede szerint az orosz intervenciót sem, mint ezt Kossuth ellenfelei oly lelkesen hirdették. Az orosz katonai segítségnyújtás már korábban bekövetkezett Erdélyben, és mivel a debreceni aktus után egy héttel már meghirdették a nagy intervenciót, ezt már korábban el kellett dönteni, hiszen ilyen sebesen a diplomáciában semmit sem lehet elintézni - fejtegette Horn Ede, aki még további érveket is mérlegelt. „Képes Magyarország a maga földrajzi-politikai helyzetében olyan független birodalmat alkotni, mint amilyet Kossuth akart teremteni? - tették fel a kérdést, és úgy hitték, a válasz: nem. Magyarország így - folytatja Horn Ede a függetlenségellenes vélemény bemutatását - olyan helyzetbe került volna, mint Belgium, és „két halálos ellensége, Ausztria és Oroszország között csak siralmas látszat-lét" várt volna rá. „Mi több: Magyarország etnográfiai viszonyai is határozottan ellene szóltak egy olyan magyar birodalomnak, amilyet Kossuth és pártja akart. Valamennyi nem magyar népiség, 66 BERNATZIK, 1911. 166-167. 67 SZABAD, 1979.591. 68 [HORN:] Die ungarische Revolution im Jahre 1848. Die Gegenwart, 1850. V. 424. 124