Levéltári Közlemények, 75. (2004)
Levéltári Közlemények, 75. (2004) 1. - KÖZLEMÉNYEK - Jakó Zsigmond: Erdélyi forráskiadás az utóbbi félévszázadban / 3–12. o.
8 Közlemények sorozaton kívül is, elegendő egyetlen beszédes példára hivatkozni. Ez pedig néhai Francisc Pali professzor (1911-1992) Németországban készült, és halála után 1997-ben megjelentetett három poszthumusz kötete, amely Innocentie Micu-Klein erdélyi görögkatolikus püspök 1745-1768 közötti iratainak mintaszerű kiadványa. 18 A 19. század második felét illetően azonban gyökeresen megváltozott a román tudományosság érdeklődése az erdélyi források iránt. A nemzeti mozgalom irodalmi és politikai vezetőinek számszerűleg is növekedő iratöröksége feltárásán kinevelődött egy olyan kutatógárda, amelyik a román művelődés- és irodalomtörténet gazdagítása mellett hivatott munkása lehet a történelmi források közzétételének is. Jóllehet ez az érdeklődés egyelőre csak a saját művelődés és közélet múltjának szólott, kétségtelenül hozzásegített ahhoz, hogy Erdély egészének régebbi történetéről kiegyensúlyozottabb, tehát valóságosabb képet alkothasson a történettudomány. Meggyőződésem, hogy elkövetkezik az az idő, amikor a régebbi vagy legalább 18. századi és nem román nyelvű, tömeges jellegű iratörökség feltárásának gondjai hordozásában a román kutatók igényesebb részének közreműködésére majd számítani lehet. A magyar forráskutatás a nagyfejedelemség korának kérdéseit a Klebelsberg-féle Fontes-sorozat igényességével megvilágító kiadványokban, a politikai és művelődési élet szereplői levelezésének közzétételében lenne érdekelt, 19 de ilyen feladatok megfelelő ellátására egyelőre sem személyi, sem pedig anyagi lehetőségei nincsenek. Az erdélyi magyar feltáró munka azonban komolyan számíthat az anyaországi szakértelem mindig megtapasztalt támogatására. Arra azonban szükség lenne, hogy az erdélyi tudományos kérdések felé spontánul áradó szakmai érdeklődés az egymástól való elzártság legkárosabb következményeinek orvoslásában, a legsürgősebb feladatok mielőbbi elvégzésében hasznosuljon. Félévszázad alatt akkor is nemzedékváltás következik be, ha nem is olyan kegyetlenül rendkívüliek ezek az évtizedek, mint amilyeneket a magyarság különböző részei ma a hátuk mögött tudnak. A kommunista diktatúrák idején, legalábbis bizonyos tudományszakok vonatkozásában a határok felett átnyúló együttműködés üldözendő cselekedetnek számított. Nincs tehát mit csodálkozni azon, hogy — bár a magyar tudományosság egységét hirdetjük — még ma sem jutottunk el a teendők egyeztetéséig és fontosság szerinti rangsorolásáig, nem ismerjük egymás terveit és eredményeit. Hogy példáimmal szorosan tárgyamnál maradjak, elkerülendőnek tartom az alábbiakat vagy a hozzájuk hasonlókat. Kifogásolhatónak vélem, ha Wesselényi Miklós levelezésének kiadására anélkül készülünk, hogy tájékozódnánk arról, ami ebben a kérdésben évtizedekkel korábban történt. Nemcsak az erdélyi Királyi Könyvek kiadásában érdekelt román és szász kutatók előtt kérdőjéleződhetik meg a magyar forráskiadás pontossága, ha azt látják, hogy a CD-ROM-ról több mint a fele hiányzik azoknak a szövegeknek, amelyeket a regeszta-kiadványban megtalálhatóak. Az sem a rendezett, egészséges együttműködés jele, hogy Erdély történetéhez forrásokat ígérő sorozatot hírből sem ismerjenek éppen azok, akiket elsősorban érdekelhet, vagy az, hogy úrbérrendezési forrásokat egyébként mintaszerűen közlők, saját hibájukból, ne szerezzenek tudomást a vizsgált területekre vonatkozó, tekintélyes számú kéziratos térképről. E példák száma persze szaporítható volna, de ez is elegendő annak bizonyítására, hogy az erdélyi források feltá18 PÁLL, FRANCISC: Inochentie Micu-Klein. Exilul la Roma. Studiul, selec^ia §i transcrierea documentelor, aparat critic de PÁLL, FRANCISC. Ediüe íngrijitá 51 indice de GYÉMÁNT, LADISLAU. Cluj-Napoca, 1997. III./1-2. 19 Előszó az Erdélyi Történelmi Adatokhoz. Kolozsvár, 1945. (Erdélyi Történelmi Adatok V/l.) 3-8.
