Levéltári Közlemények, 75. (2004)

Levéltári Közlemények, 75. (2004) 1. - KÖZLEMÉNYEK - Jakó Zsigmond: Erdélyi forráskiadás az utóbbi félévszázadban / 3–12. o.

6 Közlemények sikerül érdeklődő fiatal magyar kutatókat felkészíteni. Minthogy az anyaggyűjtés a tetszhalál évtizedeiben eljutott a teljesség közelébe és belőle kb. 6000 szöveg már feldolgozásra került, nem elképzelhetetlen, hogy néhány évtized alatt elkészülhet a kb. 35 ezer darabra becsülhető 1542 előtti erdélyi anyag kritikai számbavétele regesztakötetekben. Ennek persze feltétele a magyar egyetem és az Erdélyi Múzeum-Egyesület kutatóintézetének felélesztése Kolozsvárott. A magyar történettudomány tehát még jó ideig nem számíthat arra, hogy a román kutatás mentesíteni fogja a régi erdélyi források feltárásának gondjai alól. Még a középkornál is nagyobb feladatok várnak a magyar kutatásra a fejedelemség idejéből való források feltárásában. Az etnikai színszűrő alkalmazása következtében a román kutatás, Mihály vajda erdélyi szereplésén kívül, eddig legfeljebb a román népességű régiók és a gazdaságtörténeti források, jelesül az urbáriumok iránt mutatott érdeklődést. Dávid Prodan halála óta azonban az általános érdektelenségen kívül a kellő nyelvismeret hiánya is távol tartja a román kutatókat a zömükben magyar nyelvű 16-17. századi forrásoktól. A diktatúra idején — a komoly társadalmi igény ellenére — arra sem volt lehetőség, hogy a magyar népesség legalább a 17. századi emlékíróktól olvasson valamit saját múltjáról. Többnyire csak művelődéstörténeti személyiségek (Apáczai Csere János, Misztótfalusi Kis Miklós) hagyatékából lehetett egyet-mást megjelentetni a Kriterion kiadó Fehér Könyvekként emlegetett, közkedvelt sorozatában.

11 A Székely Oklevéltár folytatása pedig csak annak köszönhetően vált lehetővé 1983-tól fogva, hogy a román politika a székelyt a magyartól különböző nemzetiségnek kívánta tekinteni.

12 De az erdélyi államiság forrásainak feltárására 1918 óta a magyar kutatásnak sem volt koncepciója. Ezért, amint erre az 1989. évi fordulat lehetőséget adott, az újraéledt Erdélyi Múzeum-Egyesület haladéktalanul hozzálátott a közel évszázados elmaradás ledolgozásához. A meghatározott feladatokhoz néhány év alatt felnőttek a fiatal kutatók, és ma már jó ütemben folyik a tervszerű munka, mely az elpusztult fejedelmi levéltár pótlására felhasználható forráscsoportokat, a gyulafehérvári káptalani és a kolozsmonostori konventi hiteleshely jegyzőkönyveit, valamint a fejedelmek Királyi Könyveit kívánja regeszták formájában értékesíthetővé tenni. Ebből 2003 végéig befejeződött a káptalan 16. századi jegyzőkönyveiben található mintegy ezer szöveg regesztazása, és az 1603 előtti Liber Regiusok anyaga nyomtatásban is megjelenik. Az PRODAN, DÁVID: Domeniul cetáfii §iria la 1525. Anuarul Institutului de Istorie din Cluj 3/1960. 37-102.; UÖ: Domeniul Beiusului 1600. Anuarul Institutului de Istorie din Cluj 5/1962. 35-110.; UŐ: Domeniul cetáfii Ciceu la 1553. Anuarul Institutului de Istorie din Cluj 8/1965. 73-113.; Urbariile fárii Fagarasului. Editate de acad. PRODAN, D[ANEL] CU URSUTIU, LIVIU SÍ URSUTIU, MARIA. I—II. 1601-1680. Bucuresti, 1970-1976. 11 Az eredetileg elbeszélő források kiadására létrehozott, de utóbb kényszerűségből vegyes tartalmúvá alakult sorozatból példaként megemlíthetők: RETTEGI GYÖRGY: Emlékezetre méltó dolgok, 1718-1784. Bevezető tanulmánnyal és magyarázó jegyzetekkel közzéteszi: JAKÓ ZSIGMOND. Bukarest, 1970.; Erdélyi féniks. Misztótfalusi Kis Miklós öröksége. Bevezető tanulmánnyal és magyarázó jegyzetekkel közzéteszi: JAKÓ ZSIGMOND. Bukarest, 1974.; PÁPAI PÁRÉ FERENC: Békességet magamnak és másoknak. Bevezető tanulmánnyal és magyarázó jegyzetekkel közzéteszi: NAGY GÉZA. Bukarest, 1977.; WESSELÉNYI ISTVÁN: Sanyarú világ. Napló I. 1703-1705. Közzéteszi: MAGYARI ANDRÁS. Bukarest, 1983.; //. 1707-1708. Közzéteszi: DEMÉNY LAJOS-MAGYARI ANDRÁS. Bukarest, 1985. 12 Udvarhely-széki törvénykezési jegyzőkönyvek, 1569-1591. Közzéteszi DEMÉNY LAJOS-PATAKI JÓZSEFTÜDŐS S. KINGA. Bukarest, 1983-1994. (Székely Oklevéltár. Új sorozat I—III.); Székely népességösszeírások 1575-1653. Bevezetéssel és jegyzetekkel közzéteszi: DEMÉNY LAJOS. Kolozsvár, 1998-2000. (Székely Oklevéltár. Új sorozat IV-VI.)