Levéltári Közlemények, 75. (2004)

Levéltári Közlemények, 75. (2004) 1. - KÖZLEMÉNYEK - Pálffy Géza: Mellőzött magyarok? Hadikonferenciák ülésrendjei 1660–1662-ből és 1681-ből / 47–63. o.

56 Közlemények tárgyalta meg a titkos és haditanácsosokkal a legsürgősebb teendőket; hogy csak a nagyobb egyeztetéseket említsük.

36 Bár az eddigi kutatásokból úgy tűnik, ekkor véleményükre csupán csekély mértékben adtak, ennek konkrét okait, a résztvevők közötti erőviszonyokat és érdekcsoportosulásokat, illetve ezeknek e kritikus hónapokban való átalakulását jelenleg még nem ismerjük kellő részletességgel. Az események körvonalait ugyanis ez ideig az 1663 nyári tanácskozás esetében elsősorban Vitnyédy István egyik levele, a következő esztendei konferencia kapcsán pedig Esterházy Pál későbbi visszaemlékezése alapján rekonstruálták, a tanácskozások konkrét lefolyásáról, továbbá a többi idegen és magyar tanácsos nyilván részben eltérő, részben egyező véleményeiről azonban igen keveset tudunk. Érdemes tehát a jövőbeli kutatások során mindig gondos figyelemmel követnünk Zrínyi Miklósnak Virgilio Malvezzi Tacitus-kommentárjához (Velence, 1635) fűzött egyik lényeges, de a szakirodalomban gyakran hiányosan idézett

37 és ezért teljesen ellentétes jelentést kapó megjegyzését: „Veszem eszembe én, hogy az magyarországi urak csüggelődnek, hogy az mi kegyelmes császárunk csak pro forma kérdez tanácsot tőlük, és immár mindent elvégezett akkor a német tanács, mikor az magyar urakat híják, de nem az mi kegyelmes urunk oka az, hogy mi nem vagyunk elegendők, hogy olyan nagy császárnak tanácsot adjunk, hanem magunké. Invectiva: quare non mittunt filios in provincias alias etc.?"

38 Végezetül a most közölt kimutatás utolsóként az 1681. évi soproni diéta

39 idején tartott tanácskozásokon részt vevő idegen és magyar főméltóságok, azaz az udvart képviselő titkos tanácsosokat, különféle (kancelláriai és titkos konferenciai) titkárokat (öszszesen 10 fő), illetve a magyar politikai elit szinte teljes „krémjét" (9 fő) veszi számba. A Hofburg és a magyar rendek kapcsolatában újabb vízválasztót jelentő országgyűlésen tehát a szokványos diétái tárgyalási struktúrában folyó egyeztetések (feliratok, illetve rá1663 késő nyarán és őszén ugyanis, immár a nagy hadjárás közepette, kisebb létszámban további egyeztetéseket tartottak, pl. július 14-én Komáromban, szeptember 9-én Sopronban, szeptember 24-én Bécsben, majd október 14-17-én Komáromban. Az említés sorrendjében: ÖStA Kriegsarchiv (= KA) Protokolle des Wiener Hofkriegsrates Exp. Bd. 325. fol. 321., fol. 345., fol. 363., fol. 386. Vö. pl. SZEKFŰ GYULA: XVIl-ik század. HÓMAN BALINT-UŐ: Magyar történet. IV. Bp., 1935. 170. A Bibliotheca Zriniana története és állománya. Írták és összeáll.: HAUSNER GÁBOR és mások. Szerk.: KLANICZAY TIBOR. Bp., 1991. (Zrínyi-könyvtár IV.) 200-201.: No. 163., a részlet fakszimiléje megjelent SZÉCHY KÁROLY: Gróf Zrínyi Miklós 1620-1664. III. Bp., 1900. (Magyar Történeti Életrajzok) 50. kép (a kötetet az Arcanum Kiadó által megjelentetett CD-változaton használtam); vö. még Zrínyi egy gyakran szintén csak részeiben idézett, hasonló tartalmú kijelentésével a Mátyás király eletéről való elmélkedések c. nevezetes müvéből: „Ha a mi urunknak alattavaló magyar nemzethez való differentiáit nem növelnék, sőt kigyomlálnák a rossz tanácsok, kik között mind német s magyar vagyon, de rossz; ha el nem hitetnék vele, hogy nem bír másképpen magyarral, hanem mikor nyomorult; ha viszont nemzetünket annyi kétségben hajon fogva nem húznák és, ha ugyan akaratja ellen is, régi jó állapatra fel igyekeznének emelni: kész volna a dolog, örülhetne a keresztyénség, nem telnék tovább az ottomán hold." Zrínyi Miklós prózai müvei Négyesy László hagyatékából. S. a. r.: KOVÁCS SÁNDOR IVÁN et ALII. Bp., 1985. (Zrínyi-könyvtár I.) 197. (a szövegeket modern átírásban közöltük) ZSILINSZKY MIHÁLY: AZ 1681-ki soproni országgyűlés történetéhez- Bp., 1883.; UŐ: A magyar országgyűlések, i. m. 410-506.; BERANGER, J.: Les „Gravamina", i. m. passim; BENCZÉDI L.: Rendiség, abszolutizmus, i. m. 95-104., valamint vö. még néhány fontos adalék a pápai nunciusi jelentésekből: VANYÓ TIHAMÉR ALADÁR: A bécsi nunciusak jelentései Magyarországról 1666-1683. Pannonhalma, 1935. (A Pannonhalmi Főiskola könyvei III.) 85-89.: Nr. 141-147.